MGP: Varieté-Csehov
Andrej Şerban román-amerikai vagy amerikai-román rendező akkora csattanással mutatkozott be Bukarestben 23 évesen az Übü királlyal, majd Julius Caesar-rendezésével, hogy 26 évesen szerencsésebbnek látszott kivándorolni az Egyesült Államokba. Az 1989-es forradalom hazahívta. 1990-1993 színigazgatója a bukaresti Nemzetinek. 2008-ban a kolozsváriak Şerban rendezése szerint mutogatták a Ványa bácsit a lehúzott redőnyű nagyszínpadon. Amint kinyílt a kisajtó félidőben, elszeleltem.
Egy Csehov-előadás rendesen méltóságteljes függöny felvonással kezdődik. Şerban Protozov-családi életképe a Nemzetiben mintha egy vidor orfeumban indulna. Semmi szemforgató ájtatosság, miszerint világirodalmi nagyságot celebrálunk. A három sávra hasított bársony előfüggönyből partedlit csavarnak nyakuk köré a kipillantó pojácák. Hárman csúfondáros kíváncsisággal vizsgálódnak a földszinten ülők között. A nézők szemrevételezését többször megismétlik.
Mi több: kikonferálnak jeleneteket a nézőtérre, kokettálnak a publikummal. Olga (Udvaros) amikor elmondja, miszerint 28 éves, kihívón szemez közönségével: talán kételkednek, többnek nézek ki? Persze, nem néz ki többnek, mert egy színész mindig annyi éves, mint a szerepe. Már nyitó mondata sem illúzió színházi. Apja halálakor „is éppen így ütött az óra." Nem a hagyományos múltba révedés hangján mondja. Valósággal hangos produkciót csinál belőle. Mintha ismétlés volna. Rituálészerű emlékezés.
A színpad nem egy kormányzósági úri házat ábrázol. A Három nővér színpada: színpad. A láthatatlan negyedik fal - ami mögött úgy élnek a szereplők, mintha nem nézné őket egy színházra való publikum - megszűnik. Kifelé fordulva játszanak. Frontálisan a nézőknek. Néhány Thonett-szék. Elszórtan szőnyegek. Henyén beakasztott fehér tüll hátsófüggöny a szín közepén. Körben szürke falak keretezik a teret. Néha elsárgulnak, vagy püspöklilára színeződnek a fényektől. Rejtett ajtók szanaszét. A játék valamely építmény alaprajzán üzemel. Talán bunker van alatta, de semmiképp nem Csebutikin albérlete. Színházias színpad. Nem pohárszékkel, vendégváró terítékkel valódi élettel teli nemesi ház.
A jelmezek egyszer és mindenkoriak. Kivéve az egyenruhákat. Velük nincs mit tennie Daróczi Sándor tervezőnek. Legfeljebb Versinyin (Alföldi) fest időnként Z, a fekete lovasnak: álomlovag, marcona vitéz, seregeket vezénylő hadiember. De nem rest orosz nyelven szerelmes tenoráriával vallani Másának. Egészen abszurd betét a daloló ütegparancsnok. Tagadhatatlanul Alföldi jár legbiztonságosabban a színészi borotvaélen. Érzelmes jövőlátomásait nem fosztja meg szónoki lendületétől, mégis világossá teszi, hogy csacska futurológiája, a jobb jövőben bizakodása csupán üres papolás.
A nővérek közül Udvaros Olgája a legkirívóbban vidám. Letett minden változtathatóságról. Beletörődött sorsukba. Ő vezeti azonban az időről-időre kitörő általános hisztériát. Azt a fölcsúszó hangot, ami jelzi leplezett kínjaikat. Schell Másája magába zárkózott szomorú madár. Irinaként Péterfy Bori kényszeresen balett gyakorlatokat végez. Igyekszik megtartani kislánykorát. Nem akarja elhagyni dédelgetett gyerekségét. Riadtan védekezik a szerelemtől. Tuzenbachtól búcsúzva a színpad elején, félárnyékban ráakaszkodik a báróra, ingaként csüng rajta a darab egyik legszebb jelenetében. Mátyássy Bence Tuzenbachja szűk öltönyében elveszett, halálraítélt kisfiú.
Szabó Kimmel a világba fájdalmasan belehelyezkedni képtelen Szoljonij szerepében diabolikusan kívülről néz az életre.
Nagy Mari nyugdíjas dadája győz a kezdetben rémületes vízi hullának fodrászolt uszadék-paróka felett. Kivetettségét, teljes megalázottságát a végső beérkezés örömével fogadja. Hollósi Frigyes (Ferapont) nagyothalló lúdtalp.
Kulka vigyori derű mögé rejtett ranglétrán elakadt és zátonyra futott házasságának sebzettségével Nóti Károly Lepsénynél még megvolt egyfelvonásosából lép be időről-időre. Bricseszben, teljes fogsoros vigyorgással. Valahányszor tisztelt igazgatójáról beszél: előhúzza tárcájából elöljárójának magánál hordott fényképét, mutogatja. Şerban felhatalmazza arra az illusztratív nyers komikus fogásra is, hogy amikor feleségét rajtakapja Versinyinnel: jobb tenyerét szeme elé tartsa ellenzőként. Így jelezve: látja, de nem akarja észrevenni.
Sinkó Csebutikinje öreg buffó. Znamenák, a lányok bátyjaként elhanyagolt külsejével is jelzi önfeladását. Sikerületlen házasságába fokozatosan belefullad. Bábszerű tedd ide, tedd oda. Egyetlen kifakadásában erővel bizonygatja, milyen sokra vitte megsemmisülésében.
Mészáros Piroska beházasodó és elhatalmasodó Natasája komolyan fölfogott bohóci eszközökkel teremti meg a feszengő lányból előbúvó házi zsarnokot. Fokozatosan veszi át az uralmat. Nemcsak a család, hanem a teljes színpadi tér fölött. Remekül kacér baby doll-jával és találkára induló fehér bundájával. Hisztériás kitöréseiben fog csupán hamis hangokat. A mögötte szivarozó statisztaként (mint toldalék) nyomuló irodafőnök-szerető operett tréfa.
Beront két tarkába bújtatott akrobatikus bohóc, hórihorgas lábaik, mint szélmalom szárnyai. Köszönteni jöttek Irina születésnapját. Két hadnagy: Szatory Dávid (Fedotyik) és Fehér Tibor (Rode). Szervesen a darabhoz tartoznak. Jelenlétük mégis varietébetétre hasonlít. Feldobóan vidámak. Megérintetlenek a többiek drámájától. A hátsó színről hasonló idegenszerűséggel bukkannak elő a selyemköpenyes álarcosok. Keresztültáncolnak a Prozorov - ház falán.
A szöveg - Kosztolányi fordításából kiindultan - hol elhagy, hol kétszer mond, kétszer mond. Minden alkalmat megragadnak, előugratni a komikumot, a tréfát. Az orosz neveket szlávosan ejtik (humorforrás!)
A letakart zenekari árok balsarkán lévő nyílásból pianínó emelkedik ki. A varieté betétszámait kíséri Komlósi Zsuzsa. Nem rejtőzködik. Cselekvő szereplő. Mintha odanőtt volna a darabhoz. (Csehov taganrogi diákkorában divatos melodrámákon nőtt fel szülővárosa színházában. Valamennyi drámájában cselekvően szerepel a nem emberi zenei hang. Zsidó zenekar a Cseresznyéskertben, vagy egy elpattanó húr baljós zengése, a Ványa bácsiban Jelena zsarnokian elfojtott zongorázása, vagy épp a Három nővér bátyjának a hegedűhöz menekülése.)
Az előadás első részének hars zajongása megtérül a második rész egyre reménytelenebbnek érződő bekomorulásával. Nemcsak a katonák utaztak el. Nemcsak a szerelem ment el mellettük. Nemcsak életük megváltoztathatósága. Úgy érezzük: a teljes világ reménytelen. Rossz a jelen. És kilátástalan a jövő.
