Szegvári Katalin érzékeny tapintattal beszélteti. Nem kedvenc szerepeiről, de miként ültetett babszemeket kukoricasorban az első világháború óta bottal óvatoskodó apja. Ehettek is heten háromszor-négyszer babból. Nem gondolta volna, hogy drága ínyencséggé előkelősödik. A hetedik legkisebb gyerek tiszte volt törni a mákot. Sziszifuszi erőfeszítések emléke okán soha sem fogyasztja.

Melis György

Orvosi eskü van. Nincs előadóművészi. Melis György azóta, hogy Thália papjának állt, kimondatlan esküjének megfelelt. A legtisztább szándékkal, a legmagasabb tudással végezte szolgálatát. Legtisztább szándékon értendő, hogy fellépései nem a maga sikeres mutogatását szorgalmazták, hanem a műveltség terjesztését, közönsége erkölcsi érzékének fölemelését.

Nem tapadt hozzá egyetlen hűtlenül kezelt hangzó sem. Nemcsak a kottában rögzített elénekelendő hanganyagnak volt odaadó sáfára, de vallotta, az énekest nem menti fel semmi sem a tiszta szövegejtéstől. A műsoron kívüli este zárásaként elénekelte a Bástyasétány 77 operettből Eisemann Mihály - Dalos László A vén budai hársfák bemondású slágerét. Melis megemelte az operett-betétet. Az érzelgős dalocska Schubert-dallá vált. Nem kente meg jól csúszó szentimentális vazelinnel a dalt, kiásta mélyéről az öregedés mélabúját, az elhervadt szerelmek sajgó emlékezését. Nem sikkasztott el egyetlen szóvégi mássalhangzót sem. Manapság újra divat eredeti nyelven énekelni operákat.

Melis baritonéletműve ellenpélda a szokásra: a dallam annyira közös születésű a szöveggel, hogy az előadóművésznek kötelessége érvényre juttatni a melodikus és a drámai alapanyagot.

1982-ben egy zeneakadémiai tarka esten elmondta Arany János: A fülemüle című versét. Nem szavalta. Értelmezve-élvezkedve mondta. Használta hangadottságait. Élt, de nem visszaélt képzettségével. A költői dallamot belülről halló, nem technikásan ráaggató módon értékelte a gondolati szüneteket. Nagy prózai színészként könnyedén tisztelgett a költő, a magyar nyelv szépségei előtt. Utána rábírni próbáltuk, állítson össze költői estet. Tartson akadémiát a versmondás igaz technikájából. Soha többé! - állította. Majd meghaltam a félelemtől Arany Jánost mondva. Soha többé! És valóban megfosztotta a közönséget csillogó verstudásától.

Művészete túl a technikán morális tartalmakat hordott. Nyilvánosság elé állása minden alkalmával teljességre törekedett. Tökéletes akart lenni, de legalább is tudása tiszta teljességét adni.

Minden alkalom - legyen bár a vénülő Falstaff, Donizetti A csengő vígoperájának zenebohóca, a halállal cicázó Gianni Schicchi, Strauss Zsupán sertéskereskedője, vagy tinglitangli - a világ megjavítását célozta. Magyar kulturális hónapot tartottak évfordulójára annak, hogy a Vörös Hadsereg kikergette a német megszállókat. A hónapot megnyitó gála csúfos kudarcát kiköszörülendő a záró koncertet Ruttkai Éva, a Mágnás Miska-filmből népszerű Gábor Miklós, Koós János, Szirtes Ádám és sokan vállalták. Melis a felkérést azon minutában elfogadta, föltétele volt: csakis a Fölszántom a császár udvarát kezdetű Kodály-feldolgozást adja elő a Háry Jánosból. A hivatalos megrendelők boldogan elfogadták. Nem tudták: mit vásárolnak.

Melis úgy adta elő a dalt Leningrádban és Moszkvában, hogy a vér megfagyott a magyarul tudó hallgatóságában. Úgy hatott, mint amikor Blaha Lujza a Népszínházban Ferenc József páholya felé énekelte: Megmondom én a császárnak magának, Adjon pardont a tizenhárom debreceni huszárnak... és ezzel kegyelmet énekelt ki a császárból 13 osztrák-gyilkos elítéltnek. Csak egy szovjet-hakni volt, de Melis ezt is arra használta, hogy saját gondolatait juttassa célba.

A műsorváltozásként megismételt 1998-ban készült Örökös Tagság portréban Melis bölcsességét Buster Keaton faarcú humora, rejtett gúnya alól mutatta meg. A nagy énekes nagy színész volt. És különlegesen tiszta erkölcsű, nagy ember. Kényszerű udvariasságból sem mondott olyant, amiben nem hitt teljesen. Komiszan igényes művész volt. Azért sem vállalt rendszeres akadémiai tanárságát, mert fizikai undort érzett a tehetségmentességtől. Művészképezdébe pedig csak becsúszik néhány önjelölt. Három operarendezőt méltányolt mindössze: Oláh Gusztávot, Nádasdy Kálmánt és a berlini Felsensteint. Nem véletlen, mindhárman zeneláda helyett drámai színháznak tekintették az operát.

Melis nem gőgös volt, hanem öntudatos. Szerényen tudta, mit ér mindaz, amit kiküzdött magából. Ellenállhatatlan clown volt civilben. Dús humora megszenvedett magányból, fegyelemmel lenyelt sérelmekből épült. Jut eszembe: legutóbb felterjesztették Príma Primissimára harmadmagával. Sétabotra görnyedten felvonta magát a színpadra, hogy asszisztáljon Koncz Zsuzsa énekesnő kitüntetéséhez. A kitüntetett él. Minden jót neki. Melis György halhatatlan. Amíg élnek megajándékozottai.