Nagy szerencséje a magyar irodalomnak, hogy Arany János lefordította Arisztophánész szatíráit. Nagy csapás színházművészetünkre, hogy Arany Arisztofánészt fordított. Riadtan nyúlnak szövegeihez. Alapötletei utolérhetetlen színházi remekek. A szöveg azonban napi piszkálódással, gyilkos politikai támadásokkal támadja kora élő, rendszerint a nézőtéren helyet foglaló hatalmasait. A szatírák csábítanak időszerűsítésre. Mindeddig csekély sikerrel.

Színháztörténetünk legsúlyosabb díszlete a Kazimír-rendezte Lysisitraté Upor Tibor tervezte, több mázsás mozdíthatatlan, antik monstrum a Víg színpadán. A humornak nem maradt hely. Előjátékban Devecseri Gábor aprólékos filológiai humorral egyetemi ókor-kurzust tartott a bérlőknek.

A Salto Mor(t)ale Társulat a Gozsdu udvarban szabad ég alatt bemutatta frivolan Lüszisztraté avagy a hálófülkék forradalma címmel a frivolizált Arisztophanészt. Előadásuk nekiiramlón lendületes. Sodró. Őszintén vidám. Bolondosan játékos. Okos szemtelenséggel estek a szövegnek. Pajzs Miklós táncdalokra illetlen dalszövegeket költött. Helyénvaló az illetlenség. Maga a mű is az. Az asszonyok visszatartják szerelmi szolgáltatásaikat, amíg férjeik hazaszeretetből hadakoznak.

A Gozsdu udvar eszpresszóival, sörözőivel, átmenő forgalmával csábító hely. Körötte magasodik az ingatlanspekulációs csődtömeg eladhatatlan lakásaival. Építészetileg úgy fest, mint a múlt századfordulóm felhúzott Százház-utcai proli-házak bér-börtöne.

Az eszpresszó-asztalkák körüli karosszékekben üldögélők közül robbanásszerű ricsajjal életre kelnek a játszók. Hangerejük mögött igazi indulat dolgozik. Színházi rumlit, fejvesztett rohangálást csak nagyon fegyelmezetten, kitervelten és összepróbáltan lehet csinálni. Ízléshatárokat feszegetni, különösen karnyújtásnyira, csakis biztos ízléssel lehet. Vajda Róbert csöppet sem tolakodó rendezése rendre megteremti a hadi rendetlenséget, a fölfordult világ illúzióját.

Az antik feministák élén Lüzisztrátéként a színészetet másfél évtizedig szegre akasztott riporter, újságíró Sándor Erzsi testesíti meg. Bő kedvvel és szakszerűséggel, mintha nem is szüneteltette volna önmagát. Orosz Eszter mértéktartóan folytat küzdelmet férje fölerősített mű-hímtagjával. Szále Nóra blues-énekes hangja is betölti a tág teret. Havancsák Eszter folyamatos csábnő. Ők négyen az athéni és spártai nők egyesített hada.

Moldován Márton, Somhegyi György, Hrabovszki Róbert, a rendező Vajda a férfitömeg. Gábor Péter Yeti fél lábbal is úgy rohangászik, mintha három lába volna.

A Salto Mor(t)ale Társulat kiszabadította a művet a klasszikus unalomból, a kötelező olvasmány antik kedvekergetőjéből.