MGP: Annyira primitív, mintha a tv-ben látnánk
1978-ban Gábor Miklóst rendezte Ruszt József néhány előadást megélt Doktor Faustusában. A rendezés elfulladt a szenvedélyes történetben. Csinos történelmi képeskönyv lett. Gábor pedig a mindenségre vágyásért a pokollal szerződő merészséget elegánsan elorgonálta András T. László fordításában. Nazális-áriaest volt, rutinos színészi nótaszó. Gábor maga is tudta, hogy sikertelenül futott neki Marlowe tragédiájának.
A Budapesti Kamaraszínházban Káel Csaba rendező újrafordíttatta Marlowe-t Szabó Stein Imrével, szem előtt tartva, hogy az új szöveg a „valóságshow két részben" műfaji meghatározáshoz illeszkedjék. Vagyis nyers napi utcanyelvelés, kortársi szóviccek szorítják ki az Erzsébet-kori szöveget.
A rendezői elképzelést felfoghatjuk tréfának. Tv-paródia. A kijáratnál tábla: Taps. Ha kivilágosodik: tapsolni kell, mint műteremben szokás. (És meglepetés: a nézők tapsolnak, akkor is, ha nincs mit.) Détár Enikő úgy fest a színpadon, mint Détár Enikő a televízió Reflektor adásában. Egyszer leveti kosztümjét. Átöltözik Berzsenyi Krisztina rettenetesen kiszabott fehér ruhájába, hogy Szép Heléna legyen. És akkor emlékezni kezdünk rá, hogy Détár pályája elején azzal kecsegtetett: színész lesz.
Egri Kati kedvéért női szerepet csináltak Mephistophilisből, aminek értelme csupán annyi, hogy Egri ismét felvillanthatja színészi erejét. Angyalként Majzik Edit lelkendezik át a színpadi téren. Spindler Béla (Wagner) olyan, mintha valóban Marlowe-t játszanának a Tivoliban. Nagy Viktor két szerepben is személyiségének derűjével segíti át magát a méltatlan színészi feladaton. Lucifer Kocsó Gábor, mint mindig, most is komolyan fogja föl szerepét. Bozsó Péter televíziós műsorvezetőként megoldja a tv-paródia rá rótt feladatát. Kolovratnik Krisztiánról lerí, hogy hamisította a doktori oklevelét. Rámenő drog-dílert látni tőle.
Kovács Ferenc, Cs. Németh Lajos, Szűcs Péter Pál és Bank Tamás vesznek még részt a tv vidám estjében.
Szendrényi Évának a körülültetett nézők közé bevezetett kifutója ügyes szerkezet. A televíziós stúdió háttere egyszerűen ronda. Monitorokon látni interjúkat, jelenetek megkettőzését, gúnyképeket. Minden, ami technikai tréfa szerepel az előadásban kínosan primitív. Annyira primitív, mintha a tv-ben látnánk.