Nem kicsi szkepszis harapdálja belső szerveinket, amikor az új vonalas hiphop állócsillaga, ­Tyler, The ­Creator első magyarországi koncertjére igyekszünk, de azzal próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy egész egyszerűen nem lehetnek annyira rosszak a helyszín adottságai, hogy hazavágják az élményt, amit Tyler, az Odd Future (OF) nevű rap-, illetve művészkollektíva vezetője képes lehet nyújtani. És tényleg nem.

Tyler, The Creator profi haknija Veres Viktor

Mert bár a Cherry Bomb című, legalábbis nehezen hallgatható, nemritkán dadaista stílusjegyeket felvonultató legújabb lemezéből is kapunk ezt-azt, és nem csak a jó Deathcampet vagy a Fucking Youngot, még sincs para. Hát miért lenne, mikor itt vagyunk néhány méternyire ettől a neurózisait zenébe fojtó, mesterien gyűlölködő humán irónia- és rímgéptől, és nem is mindig érezzük a lábunk alatt a talajt, amikor egy-egy durvább refrénnél felkap minket is a pogó, és visz, ah, messze visz!

Annyira azért mégsem visz messze, hogy ne tűnjön föl a számok közötti, olykor kínosba átcsapó csönd, ami el-elgáncsolja a koncertdinamikát. A katasztrofális hangzás mellett talán ezek a csöndek is tehetnek arról, hogy a kváziteltház időközben megfogyatkozik. A meggyőződésesek viszont maradnak, és van is miért, mert ott van a setlisten az IFHY, ott a Tron Cat, az Oldie, vagy a meglehetősen unottan elővezetett, de még így is ütvefúróként ható Yonkers is.

Mindeközben Tyler, The ­Creator gyakorlatilag szétugrálja a színpadot, a Tamale-ra abszolvált megőrülése pedig simán átragad az ünneplő gyülekezetre is. Aztán letelik az egy óra, és a főhősnek már nyoma sincs. Hiába az ütemes ­WOLF-GANG skandálás – amit mellettünk valaki TOR-GYÁN-nak ért –, nincs rá­adásdal. Hakni van. De legalább erősen odarakott hakni.