A lócsiszárt Heinrich von Kleist novellájából ismerte meg a világ, az ezen a történeten alapuló Sütő-drámát a Nemzeti Színházban először rendező Znamenák István állítja színpadra. A színész-rendező az MTI-nek elmondta: régóta gondol már a darab megrendezésére, mindig érdekelte a hatalom és az egyén viszonya, állandó harca. És az, hogy egy olyan rendszerben, amely ennyire a saját erőszakosságából él, arra épít, abban egy ilyen embernek, aki az igazságát keresi, van-e esélye egyáltalán?   

A darab olyan kérdéseket is feszeget, hogy vajon mennyit vagyunk hajlandóak föláldozni az életünkből azért, hogy az igazságunkhoz és a jogainkhoz hozzájussunk. "Van aki sokat, akár mindenét is, és van, aki csak beszél róla, de igazából soha nem ad semmit – hangoztatta, hozzátéve, hogy Kolhaas Mihály az, aki épp az ellenkezőjét hirdeti folyamatosan annak, mint amit tenni fog.
    

Kitért arra, hogy első olvasásra, vagy a régi előadásokat nézve nem tűnik föl, hogy a drámairodalom egyik legnehezebb szerepe a főhősé. Ez most derül ki, amikor az ember színpadra állítja a darabot. A mű első része komoly, kemény filozófiai összecsapás, a darab folyamatosan alakul át akció-krimivé. Az első felvonás szövege nagyon sűrű, nehéz volt értelmezni – fűzte hozzá a rendező.
  

Kolhaas Mihály története a német törpeállamok kialakulása, a hercegségek, fejedelemségek, önálló zárt tartományok idején játszódik. Kolhaas lovakkal kereskedik – becsületes munkával keresi pénzét – lovait szállítja a megrendelőhöz vagy viszi őket a vásárra. Az egyik határon a váratlanul megváltozott vámtörvények miatt összeütközésbe kerül a fönnálló rend birtokosaival és jogtalan intézkedéseik kapcsán megismeri az önkényt és a kiszolgáltatottságot. Igazáért magányos keresztes háborút folytat. Habár ebben a küzdelemben elveszíti vagyonát és szeretteit, jottányit sem enged. Végül saját magában és istenében is elveszíti lassanként a hitét – olvasható a darab ismertetőjében.
    

Kérdésre válaszolva Znamenák István beszélt arról is, hogy az "Itt állok, mást nem tehetek" mondata, ugyanúgy igaz – a színház műsorán szintén megtalálható darab címszereplőjére – Szent Johannára, mint az e drámában szereplő Luther Mártonra és Kolhaas Mihályra. Bár egyáltalán nem ugyanarról szól a két mű. Johanna története a hit és a politika ütközéséről szól. Itt az igazságtalanságról, és arról a rettenetes dologról van szó, hogy azt csinálhat velünk a hatalom, amit csak akar. De ha fellázadunk, és érvényt szerzünk – akár erőszakkal – a jogainknak, az bizonyos következményekkel jár. Az ember elveszíti a családját, mindenét. A saját lelkét, a hitét is. "Johanna nem veszíti el a hitét, Kolhaas elveszíti. Nemcsak a jogban és a törvényben, hanem az istenben való hitét is elveszíti" – mondta.
    

Szólt arról, hogy Sütő darabja Kleist írásához képest finomabb és szelídebb történet, sokkal inkább filozofikus. Kleist története egy durva és brutális világról szól. "És ebben a nagyon durva és brutális világban Kolhaas is nagyon durva és brutális" – tette hozzá.
    

Az előadás csak nagyon kevéssé tér el az eredeti drámától, az apróbb változtatások csak a Sütő-darabot erősítik. A mű megírása óta eltelt idő miatt a hangsúlyok egy kicsit máshová kerültek ugyan, de az alaptörténet, a probléma, amelyet körüljár, az ez: hogyan omlik össze egy ember teljes világa, miközben az igazságot keresi, a saját igazságát – hangoztatta.
    

Az előadásban Szarvas József mellett többek között Söptei Andrea, Hevér Gábor, Murányi Tünde, Rába Roland, Blaskó Péter, Marton Róbert és Gerő Botond játszik. A zene Zságer-Varga Ákos, a díszlet Znamenák István, a jelmez Cselényi Nóra munkája, a dramaturg Perczel Enikő.