Megműtötték Jevtusenkót
A 20. századi orosz irodalom egyik jelképének számító hírességnek augusztus végén az egyik lábát kellett amputálni bokájának egyre súlyosbodó gyulladása miatt. A betegség 1997 óta kínozta, már járni sem tudott, amíg titánnal nem helyettesítették a sérült porcot, de sohasem panaszkodott. A szervezete azonban kilökte az idegen anyagot, ezért az állapota egyre rosszabb lett - számolt be az augusztus végi műtét okairól a Komszomolszkaja Pravda című orosz lap.
A 81 éves Jevtusenko emiatt kénytelen volt elhalasztani júliusi utazását Oroszországba. Peregyelkinói nyaralójában ünnepelte volna születésnapját családjával és barátaival. Nem vehetett részt alig két hete az oroszországi Év könyve moszkvai díjátadó ünnepségén sem, amelyet a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár keretén belül tartottak és amelyen A költő Oroszországban több mint költő - Az orosz költészet ezer éve című antológia első kötetének ítélt nagydíjat kapta.
Jevgenyij Jevtusenko azóta hazatért, családja körében van, a hangulata kitűnő. Annál is inkább, mert hamarosan megjelenik az antológia második kötete - írta az orosz lap.
A szovjet-orosz költő az 1960-as 1970-es évek költőnemzedékének emblematikus alakja, az ötvenes években a szovjet "újhullám" vezéralakja lett. Társaival, Andrej Voznyeszenszkijjel, Robert Rozsgyesztvenszkijjel, Bulat Okudzsavával és Bella Ahmadulinával - aki első felesége volt - utcákon, tereken, stadionokban adták elő műveiket. Jevtusenko felolvasó estjeire özönlött a közönség.
A hatvanas években nagy visszhangot váltott ki Jevtusenko Sztálin örökösei című bíráló verse, illetve a Babij Jar című költeménye, amelyben elsőként követelte, hogy állítsanak emlékművet a költeményben megörökített kijevi szurdokban kivégzett zsidók emlékére.
Jevtusenkót külföldön és hazájában is ellentmondásosan ítélték meg: vagy a beatnemzedék szovjet képviselőjeként üdvözölték, vagy a szovjet kulturális bürokrácia kreatúrájaként emlegették. Az irodalmár aktív közéleti szerepet vállalt a szovjet időszakban és azt követően is: a Szovjet Írószövetség titkára, valamint képviselő is volt az állami dumában, de tagja a sztálini terror áldozatainak emlékét őrző és a további kutatásokat végző, ösztönző Memorial-mozgalomnak. 1991-ben, a moszkvai puccskísérlet idején az orosz parlamentnek helyet adó "Fehér Ház" védői közé állt.
A szovjet-orosz költőt 1991-ben meghívták az Egyesült Államokba, hogy az Oklahoma államban lévő Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és hazájában.
