Megmentett kelyhek és kardok
Szombattól látogatható a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legsikeresebb kiállítás-sorozatának idei bemutatója, a Megmentett műkincsek 2011 című tárlat.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor tanszékének végzős hallgatói 1996 óta mutathatják be diplomamunkáikat múzeumi környezetben. A Megmentett műkincsek kiállítás idén tizennégy hallgató keze munkáját dicsérte: ruha, mozaik, freskó, továbbá festmények, szobrok, üveg porcelán és ezüst műtárgyak keltek új életre. A műtárgyak sokfélesége mellett a tárlat érdekessége, hogy a kiállításon nyomon követhető a restaurálás teljes folyamata is.
A művészeti alkotásokat évszázadokon keresztül festők, szobrászok és kézműves mesterek javították, hiszen ők ismerték ezek anyagait, készítésük fortélyait, ők rendelkeztek a feladat elvégzéséhez szükséges művészi adottságokkal. A műalkotások növekvő megbecsülése hozta magával e tevékenység önálló szakterületté válását, a restaurátori szakma megjelenését.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a restaurátorképzés nemzetközi viszonylatban igen korán indult (Bécs 1908, Vilnius 1922, Tomn 1946, Prága 1947, Budapest 1948). A tárgyrestaurátor-oktatók nagy részét és a gyakorlati munkához szükséges műhelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja. A hallgatók 1971-től egyetemi diplomát kapnak, 1999-ben pedig megkezdődött a doktori képzés is. Hazánkban ez az egyetlen intézmény, amelyben restaurátori diplomát lehet szerezni.
A képzés és a restaurátor szakma tartalma sokat változott az idők folyamán. Művelői nívós természet- és társadalomtudományos alapképzést kapnak, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben végezhessék el. Ennek is köszönhető, hogy napjainkra a restaurálás-konzerválás új, interdiszciplináris szakterületté vált.
A kiállításon látható lesz például a Domonkos Magdolna által restaurált, 1767-ben készített moszchopoliszi kolostor ikon, a Takács Dorottya által felújított, Bindo Altovitit ábrázoló, 16. századi arckép is, vagy például az az ismeretlen mester által a 17. század végén – 18. század elején készített Feltámadt Krisztus faszobor, amely nagymértékű rovarkárosodást szenvedett, a festékrétegek mögött sok helyen megsemmisült, ám mostanra eredeti pompájában tündököl. A látogatók felfedezhetik majd Nepomuki Szent János andezit tufából faragott szobrát, amely Biacsi Karolina munkájaként született újjá, vagy azt az 1894-ben készített, kalitkával egybeépített akváriumot, amelyet Cserepkei Csilla retusált.
