Meghalt Csala Zsuzsa
Csala Zsuzsát a Vidám Színpad saját halottjának tekinti.
Csala Zsuzsa 1933. július 9-én született Újpesten. Tagja volt 1954-től 1959-ig az Állami Déryné Színháznak, 1959-től 1960-ig az egri Gárdonyi Géza Színháznak, majd 1960-tól negyven évig a budapesti Vidám Színpadnak.
A kétezres évek elején a színház arculatváltása után a társulatot szélnek eresztették, a Budaörsi Játékszín tagja lett. A Vidám Színpad újjáalakult és évekig utazó színházként működött, és 2013-ban újra állandó játszóhelyet kaptak az óbudai Eurocenterben. A társulatnak tagja lett Csala Zsuzsa is, aki akkor már bottal járt és betegségekkel küszködött.
A kiváló komika derűs kedéllyel, remek temperamentummal, sajátos, egyéni ízekkel oldotta meg a feladatait, legyen szó kabaréfiguráról vagy vígjátékról.
Több száz színpadi és televíziós szerepet játszott el, filmen a Noszty-fiú esete Tóth Marival (1960), Nem szoktam hazudni (1966), És akkor a pasas (1966) című alkotásokban láthatta a közönség. Ő volt Ursula, Bubó doktor asszisztensnőjének hangja a Kérem a következőt című, nagy sikerű rajzfilmsorozatban. A külföldön élő magyarokat is számos turnén szórakoztatta Amerikától Ausztráliáig, kedvelt szereplője a Rádiókabarénak és egy időben ő volt a lottózás reklámarca és polgárőrként is dolgozott, gépkocsi-tolvajokat üldözött, s a Magyar rendőrnők Szervezete tiszteletbeli tagjának is megválasztották.
Művészi munkáját 1974-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az érdemes művészi címet 1986-ban kapta meg.
Verebes István: a kabaré egyik legkiemelkedőbb komikája volt
Csala Zsuzsa a kabaré műfajának Lórán Lenke mellett talán az egyetlen igazán fajsúlyos komikája volt, remek színésznő, nagyon szerethető ember a közönség és a kollégák részéről egyaránt - méltatta Verebes István az elhunyt színésznőt.
"Én ismertem őt nagyon kedélyes korszakából, amikor a Vidám Színpad társulatának tagja volt. Annak a társulatnak, amelynek egyik legfőbb energiáját maga Csala Zsuzsa adta" - fogalmazott a rendező.
Elmondta, hogy a komika részese és egyik legkiemelkedőbb tagja volt annak az "oldott és remek hangulatnak", amely a színpadot jellemezte. Szerencsésnek tartja magát, hogy több alkalommal is dolgozhattak együtt.
Felidézte, hogy a Vidám Színpad átalakulása, a társulat idézőjelbe vett megszűnése nagyon megviselte a művésznőt. "Egy keserű, szomorú, megalázott, rémes helyzetekbe belekényszerülő színésznő lett belőle, és azt gondolom, hogy az ő pályaképe tünet is volt, hiszen a színész, ha nincs szükség rá, abba hal bele" - fogalmazott.
Elmondta, Csala Zsuzsa a társulat sok tagjával együtt sokat emésztette magát a Vidám Színpad megszűnésén, hiszen azok, akik 20, 30 vagy 40 évig voltak egy színházban, úgy érezték, jószerivel kisemmizték őket. "Nagyon felelőtlenül bánunk azokkal, akiket a közönség szeret, régen nem becsüljük meg az öreg színészeinket" - tette hozzá.
Személyes emlékeiről mesélve felidézte, hogy volt egy játékuk; mikor találkoztak, egymás iránt érzett szeretetük jeleként Csala Zsuzsa mindig csücsörítve üdvözölte. "Az jut eszembe, hogy már soha nem fog rám többet csücsöríteni. Nagyon édes ember volt, nagyon sajnálom őt" - mondta Verebes megrendülten.
Bodrogi: csupa jókedv volt, a közönség nagyon szerette
Csupa jókedv volt Csala Zsuzsa, a közönség nagyon szerette - mondta a színésznő halálhírétől megrendülten Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező.
"Húsz évig dolgoztunk együtt a vidám színpadon, amikor a színpad még megvolt a Révay utcában. Zsuzsa hajtómotorja volt a színháznak, a közönség imádta" - emlékezett Bodrogi Gyula, aki 1982–2001 között volt a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője.
Elmondta, nem tudja felsorolni, hogy sok közös munkájuk közül melyiket szerette a legjobban, hiszen annyira sok volt és mind szép emlék. "Maga a munka volt vele a legkedvesebb."
"Rengeteg színdarabban és kabaréban játszottunk együtt, nagyon könnyű volt vele kijönni" - fogalmazott Bodrogi Gyula.
Mint felidézte, tudott róla, hogy a színésznő az utóbbi időben nem volt túl jó lelkiállapotban, de halálhíre nagyon váratlanul érte.
"Nagyon kedves ember volt, kedves és becsületes, csupa jókedv, akit a közönség nagyon szeretett. Ez volt ő." - mondta Bodrogi Gyula.
