Vlagyimir Motil briliáns örökséget hagyott maga után az orosz filmben és kultúrában. Igazi mester volt, kifinomult művész és hihetetlenül nagy tehetséggel megáldott rendező - méltatta az elhunyt alkotót Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök.

Motil 1969-ben a Hárem a sivatagban (Bjeloje szolnce pusztinyi) című kalandfilmmel írta be nevét hazája filmtörténetébe, a kultfilmmé vált alkotást az orosz űrhajósok ma is minden alkalommal megnézik, mielőtt a világűrbe indulnak.

A film a Kaszpi-tenger mellett játszódik az 1917-es forradalom és a polgárháború után: egy a Vörös Hadseregtől leszerelt katona a húszas évek elején hazatérve kénytelen egy kommunistaellenes muzulmán vezér háremét őrizni, miközben a bej nem nyugszik bele, hogy feleségei a vörösök fogságában maradjanak. A kulturális sokkot bemutató történet mind a mai napig töretlen népszerűségnek örvend.

Motil lengyel bevándorló család sarja. Családját már a legelső sztálini tisztogatásokkor bezárták, apja meghalt a fogságban. Anyjával az Ural északi részére száműzték, s csak 1960-ban forgathatta első filmjét, amelyet még számos követett. A hatóságokkal soha nem békült ki: hosszú éveken keresztül nem utazhatott külföldre, mert nem kívánt egyik állami stúdióhoz sem csatlakozni.

Utolsó filmje 1987-ben a televízió számára készült A nagy Ványa (Velikij Vanya) címmel.