Elkezdte a szegedi JATE Állam- és Jogtudományi Karát 1972-ben, de egy időre abbahagyta, és a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad színésze, majd diákvezetője lett. Tanult Józef Szajna híres Stúdió Színházában, Jerzy Grotowski Laboratórium Színházában – írja a Színház.hu.

1982. január 1-jétől a Rádiószínház dramaturgja volt, majd 2003. január 1-jétől – megszűnéséig – annak vezetője. Újságoknak is dolgozott, szerkesztett és cikkeket írt, valamint riporterkedett rádióban és tévében. De főként színházaknál és a Magyar Rádióban dramaturgként, rendezőként dolgozott.

Színésztréninget vezetett, tanított országszerte, oktatási projekteket, szakmai táborokat vezetett, valamint válogatóként, előadóként részt vett színjátszó fesztiválokon és művészeti iskolákban. A felvidéki színjátszó képzés beindítójaként és tanáraként is ismerték, továbbá a Soltis Lajos Színház stúdiójának és nyári táborainak tanáraként. Tanított Dublinban, Berlinben, Észtországban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban.

A Színházi Dramaturgok Céhe nevében Radnóti Zsuzsa búcsúzott tőle.

„A dramaturg halálára
Solténszky Tibor (1953–2016)

Megrendülten vettük tudomásul, hogy szeretett és nagyon tisztelt kollégánk, Solténszky Tibor a mai naptól kezdve nincs közöttünk.
A Színházi Dramaturgok Céhének alapembere volt, mindig, mindenhol mindenben segített, nagy tudásával, különleges empátiájával, szakértelmével. Ez a tudás egyszerre táplálkozott nagy műveltségéből, rádiórendezői gyakorlatából, alternatív csapatokat nevelő és őket rendező tehetségéből, és abból, hogy rendelkezett azzal a képességgel, amelyet kevés szakemberről mondhatunk el: meg tudta állapítani egy-egy drámai szövegről, hogy milyen színpadi minőség rejtőzik benne.

Mindenkivel képes volt szót érteni, tárgyalni, csendben, háttérben átvállalni létfontosságú szervezői munkákat, olyanokat, amelyek a Céh évtizedek óta létező legfontosabb rendezvényét, a Nyílt Fórum évenkénti létrejöttét volt hivatva életben tartani. Ehhez, azt hiszem, senki nem értett jobban őnála.
Mindig számíthattunk rá, szakmai, emberi, szervezői gondjainkban, mindenben fordulhattunk hozzá.

Most még nem is tudjuk, mit veszítettünk vele.”