Vannak sokszor újraolvasós könyvek és rendszeresen újranézős filmek. Az én generációm nőtagjai számára egészen bizonyosan ilyen Lucy Maud Montgomery könyvsorozata Anne Shirley-ről, a cserfes, hányattatott sorsú kislányról, Anne Shirley-ről. És ilyen a könyvekből készült kanadai tévéfilmsorozat is, amelynek nincs az az ismétlése, ami előtt ne ragadna ott valamennyi nő, aki fiatalabb korában végigizgulta Anne történetét, majd aztán az óriási sikerrel vetített Váratlan utazás című sorozatot is. Van még egy közös bennünk: valamennyien menthetetlenül szerelmesek voltunk Gilbert Blythe-ba.

Meglehet, igazságtalan egy színészt egyetlen szerepével azonosítani. Másfelől talán bók: Jonathan Crombie örökre beleégett a szívünkbe, mint az álomférfi, aki nem olajozott testével és sportkocsijával hódított, hanem pimaszságával, érzékenységével, és persze eltökélt, állhatatos szerelmével.

 Jonathan Crombie 1966-ban született Torontóban. 1985-ben formálta meg először Gilbert Blythe-ot (később a Váratlan utazásban is feltűnt, nyilván nem véletlenül), s bár elmúlt harminc esztendőben számos tévéfilmben tűnt fel, neve – és főként: arca – vitathatatlanul összeforrt a karakterrel.

Szomorú az apropó, de itt az ideje újra elővenni Anne Shirley kalandjait. Itt van például a legmeghatóbb jelenetek egyike: