„Székünk nincs, de van egy nagy díványunk, azon lakunk (…) a szamováron főzünk tojást, mert a gázhoz nem értünk” – írja Csinszka azokról a napokról, amikor Ady Endrével beköltöztek Veres Pálné utcai lakásukba. Hamarosan lett szék és rendes konyha is,meg a kis szolgálólány, Vonyica. A költőnek és fiatal feleségének alig több mint egy év jutott ebben a lakásban, 1917 novemberétől 1919 januárjáig, Ady haláláig.

Színpadi hatás: függöny a szalont és a dolgozószobát elválasztó ajtó helyett Teknős Miklós / Népszabadság

Aztán Ady halála után Csinszka fel is számolta itteni életét, amikor hozzáment második férjéhez, Márffy Ödönhöz, a festőhöz. Adyval közös napjaik emléke csak 1977-ben, a költő születésének centenáriumán költözött vissza, amikor múzeumot alakítottak ki a lakásból.

„Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívében és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamra, cselédszoba és egy kis balkon” – összegzi a Veres Pálné utca 4–6. szám alatti lakás adottságait Csinszka a beköltözés előtt. Száz év múltán csak annyi változott, hogy a konyha és a cselédszoba helyén egy kis kamaraterem lett, ami pénztárnak és kabáttárolónak is jó.

A lakást annak idején Csinszka rendezte be, aki színpadias hangulatú, biedermeieres otthont alakított ki. Az eredményt általában korabeli színpadképekre vezetik vissza: középre került a szalon, a nagy, Csucsáról hozott ülőgarnitúrával, mellette egyik felől Ady, másik felől Csinszka hálószobája. Valóban olyan kissé, mintha egy polgári dráma színpada lenne.

A lakásmúzeum kalauzát író Fráter Zoltán irodalomtörténész szerint az ifjú feleség irodalmi szalonra áhítozott. De hogyan illett a forradalmi költő ebbe a biedermeier keretbe? Hisz még csak egy szecesszionista bútordarabot sem látunk a lakásban. Az irodalomtörténész válasza: Csinszka nem a forradalmi költőnek akart keretet adni, hanem bensőséges szeretete tárgyiasult ebben a kissé konzervatív miliőben.

Nem tudni, kié lehetett a debreceni kalap Teknős Miklós / Népszabadság

A mai Ady-emléklakásban a tárgyak körülbelül nyolcvan százaléka hiteles. Ami Csinszka és Ady régi életéből megvan, annak nagy részét a második férj, Márffy Ödön őrizte meg, majd az ő második felesége, Cseszka, szinte egészen a múzeum megnyitásáig. Tőle került ide a költő Veres Pálné utcai ágya, heverője, takarója, szőnyege, könyvespolca – a most látható íróasztal viszont nem ide tartozik, ez egy régi, debreceni szerkesztőségi asztal. Csinszka szobájában a szekrény tetején megpillantunk egy „Kósa Lajos Debrecen” feliratú kalapdobozt, amelynek ide kötődéséről nem vagyunk meggyőződve. Meg is kérdeztük: valóban nem Csinszkáé volt. Viszont a vitrinben látható csontfésű, a hamutartó, a kis utazóvekker valódi Ady-relikvia, és eredetinek mondják a szalonban látható, oszlopos asztali órát is, melyen éppen kilencvenhat éve, 1919. január 27-én megállt az idő Ady halálának órájában.