Jajjaj, ebből baj lesz, bennem nincs annyi benzin, hogy ezt olyan sokáig nézzem. Nagy szerencse, hogy a címszereplő utánuk motorozott, és rövid idő alatt meggyőzte őket, hogy inkább forduljanak vissza, pont arra, amerről üldözik őket. Van ugyan ebben némi logikai zavar, de mindannyian tudjuk, hogy a visszaút egy filmen soha nem szokott odáig tartani, mint az eredeti irány, így aztán meg lettünk mentve.

Logikai zavar, voltaképpen csodálatos, hogy legalább eddig el lehet jutni a filmmel, már hogy valami logikát föl lehet fedezni az események menetében, mert hát valóban száz százalék akciófilm, sivatagban, nagy, böhöm teherautókkal és hasonló rozsdás vasakkal.

Gyászolnék szívesen, hogy Tom Hardy elesett, hogy egy ilyen formátumos figura nem tudott ellenállni a nagy, filmes álomszerepnek. Mert igazán, annyira lehetett szeretni a művészetét, nagy, erős ember, aki folyton valamit motyog az orra alá. Könnyen érezheti ezek után bárki, hogy elég neki is csak motyogni az orra alatt, rögtön nagy, erős emberré válik. De ha a nagy erősből hirtelen Medvex lesz, aki álszakállban eszik kétfejű gyíkot, akkor már nem annyira kívánatos a vele való azonosulás.

Hanem az vesse rá az első követ, aki ellen tudna állni egy ilyen ajánlatnak. Az összes megtanulandó szöveg ráfér egy A4-es lapra, kettes sorközzel, és a gyík is utómunka, nem kell a szájához érinteni.

Minden meg van bocsátva Charlize Theronnak is, olyan szép a szeme, bár azt nem értem, hogy az elszántabb pillanatokban miért kell önmagának gépolajat kenni a homlokára. Nem mintha rosszul állna neki. Marad még a napfényes jövő a sivatagban, ahol a benzin és a víz az úr, és a fogós kérdés, hogy vajon meghal-e az epizód végén Halhatatlan Joe.

Lehet találgatni.

Mad Max – forgalmazza az InterCom