Marina Vlady együtt whiskyzett a kultúrrovattal
Zsuzsa, rendezzünk partit a névnapodon! – mondta Vologya a kultúrrovat titkárnőjének. Durucz Zsuzsa – aki a képen csíkos felsőben, karba tett kézzel áll az ablak előtt – meg jó háziasszonyként beszerezte rovatának, E. Fehér Pálnak, Molnár Gál Péternek (szemüveges a tévé előtt), Tóth Lászlónak, Héra Zoltánnak, valamint a csodás Marina Vladynak és Vologyának az italokat, szendvicseket, és lefőzte a forró kávékat.
A fotón már csak a maradék romhalmaza: a kiürült szikvizes palackok, üres tányérok, az utánpótlásra váró Ballantine’s whiskys üveg. (Akkor nemcsak azért volt más világ a Népszabinál, mert még a Blaha Lujza téren volt a szerkesztőség, lehetett a szobákban dohányozni, és a számítógépet hírből se, a mobiltelefont meg álom szintjén sem ismerték az újságírók…) A fél szerkesztőség az ajtó előtt toporgott, senki nem akarta elhinni, hogy Marina Vladyval csacsog a kultúrrovat. Egyedül az örök főszerkesztő-helyettest, Rényi Pétert eresztették be a magánjellegű találkozóra.
Mert ez tényleg privát összejövetel volt, amelyről se exkluzív interjú, de még egy fotó sem jelent meg a másnapi újságban. Ez ma már elképzelhetetlen lenne. Nem mintha mostanában a Bécsi úti szerkesztőségünkben whiskyzett volna Brad Pitt, Jeremy Irons vagy éppen Sting. Az orosz származású francia színésznő egyébként azért barátkozott annyira a szovjet követség emberével, mert szeretett volna vízumot, hogy eljusson szerelméhez, Viszockijhoz. Erről a tomboló szerelemről a fél világ értesült. A vizit végül sikerült is.
A szőke szépség egyébként nemcsak szolid, kellemes nő volt, de Durucz Zsuzsa legnagyobb meglepetésére a kislánya fotóját is elkérte örökbe, annyira megtetszett neki.
A jelenlévők franciául és oroszul beszélgettek, de mint az vélhető és a szemtanúk is megerősítették: elképesztő mennyiséget ittak a második emeleten. Nem is elégedtek meg a sajtószékházba becipelt üvegekkel, hanem este folytatták az iszogatást.
Az egész látogatás egyébként alibi volt, nem beszélve a névnap ünnepléséről. Gyakorlatilag az volt a cél, hogy összebékítsék Rényit és Jancsó Miklóst. De ez már csak az Arany Fácán nevű helyen derült ki – mesélte MGP. Ez úgy-ahogy sikerült is, sokat enyhült a viszony a filmrendező és a filmkritikus között, aki előszeretettel szedte ízekre Jancsó mozijait.
Mi mindenesetre megnéztük a Sirokkóról írt kritikát, amely 1969. december 4-én jelent meg a hetedik oldalon. Nem Rényi jegyezte, hanem M. G. P. Egy árva mukk sincs benne Marina Vladyról. És hogy milyen lett a film? „Jancsó új filmje nem túl jelentős munka, ha a magyar filmtörténetet tekintjük. Jelentőssé válhat azonban alkotója életművében, ha úgy fogjuk fel, hogy egy számára megkerülhetetlen út betetőzéseként jött létre. Helytelen volna beavatkozni a nagy tehetségű művész belső fejlődésébe, megzavarni külső szempont-igény-elvárás hangoztatásával. Jancsó önmaga felelős saját tehetségéért és egyedül kell megvívnia a küzdelmet tehetsége buktatóival.”
