Pedig halhatatlannak látszott. Ahogy öregedett, egyre inkább. Mintha az évekkel nem fogyott, hanem növekedett volna benne az életerő. Vagy csak egyre jobban látszott. Amikor először láttam színpadon – emlékezetem szerint Komlós János Mikroszkópján adott elő egy kuplét –, a fiatalság természetes kedve, humora robbant minden strófában, a műfajban kötelező poénokban. Utoljára nyáron, Anat Gov Happy Endigjében egy, az élethez mindenképpen ragaszkodó rákos öregasszonyként találkoztam vele.

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Nem félt a színpadi haláltól. Néhány éve egy születésnapi interjúban derült azon, hogy „az utóbbi öt szerepemből négyben meghalok". Egyik utolsó szerepe mégsem öregasszony volt, hanem egy gyermek, Momo, az Előttem az élet főszereplője Émile Ajar regényének színpadi változatában, a Rózsavölgyi Szalonban. Az Alföldi Róbert rendezte előadásban teljes illúziót keltve jelenítette meg a kisfiú bonyolult érzelmekben gazdag lelkét.

Pályája során nemcsak a szerepek sokaságát, de a magyar színjátszás sokféle formáját és helyszínét is kipróbálta. Amikor arról faggatta egy riporter, hogy nem az a típus, aki bármit könnyen felad, így válaszolt: „Kivéve biztos állásokat és jónak látszó helyzeteket, ha azok szakmailag vagy emberileg nem elégítenek ki, nem okoznak örömet." Így nem csoda, hogy miután 1958-ban elvégezte a színművészetit, játszott Pécsett, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon, a Magyarországon először musicaleket játszó Petőfi Színházban az Egy szerelem három éjszakája női főszerepét adta, majd tag volt a Mikroszkópon, később a József Attilában, de Paál István hívására Szolnokra szerződött, ahol akkor okkal érezte korszerű színház ígéretét. A szabadúszói létet is az elsők között próbálta ki.

Emlékezetes, nagy sikerű szerepeinek sokasága felsorolhatatlan, hiszen tehetsége, alkata, egyénisége, gazdag, színes lelkivilága és alapos felkészültsége minden szerepfajtában alkalmassá tette arra, hogy a legjobbat nyújtsa. Csak egy példa, hogy a Koldusoperában lehetett Polly, Kocsma Jenny és Peackokné egyaránt. De lehetetlen nem emlékezni Füst Milán Máli nénijére, akit ő tett halhatatlanná.