Hosszú ideig inkább volt újságíró, mint szépíró. Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték gondozója és Bod Péter Márai-kutató a napokban a zsurnaliszta Márai Sándorról tartott nagy sikerű előadást Gyulán, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. Márai a Felsőmagyarország című kassai lapnál kezdte, a Szabad Európa Rádiónál fejezte be. Minden élmény és ekként téma volt számára. Egy szerelmespár a kávéházban, az újságok pletyka- és rendőrségi hírei, korabeli celebtörténetei.

A kassai Márai-szobor Kocsis Zoltán / Népszabadság

A Dob utcai szobrász, aki három hétre bezárja és molesztálja a modelljeit. Politika és hétköznapi élet természetes módon fonódott egybe írásaiban. Kiválóan adta vissza az adott kor hangulatát, lenyomatát. Az irodalomtörténészek szerint puszta legenda, hogy Révai József – akit a Tanácsköztársaság idején egy Vörös Lobogó-cikkben megdicsért – intézte el, hogy 1948-ban útlevelet kapjon, és Nyugatra emigráljon.

Ám az valóság, hogy tudta, mit vállal: idegenben, nem magyar nyelvi közegben kell magyar íróként folytatnia a munkáját. Ráadásul a magyar emigráció nagyobb része annak az úri világnak a képviselőiből állt, amellyel korábban magyar polgárként és íróként szembefordult. A Kádár-rendszer konszolidációja után elvesztette a reményt, hogy még életében hazajöhet – 1967-től nem dolgozott többé a Szabad Európának, és végleg felhagyott az újságírással. Megtiltotta, hogy műveit kiadják Magyarországon, míg idegen megszállók tartózkodnak hazánkban. A szovjet hadsereg távozását nem érte meg: 1989-ben halt meg az egyesült államokbeli San Diegóban.