Szélmalom egy kettévágott mákszemen, tevekaraván pálmával, piramissal a tű fokában, vörös rózsaszál egy belül kifúrt és kívül fényesre polírozott hajszálban rejtőzve: a szabad szemmel láthatatlan munkák egy kijevi ötvösművész két lélegzetvétel közötti alkotásai.

A gépészmérnöknek készülő egyetemista Mikola Szjadrisztijt egy hindu fakír hajszálra írási kísérletei ihlették meg több mint négy évtizeddel ezelőtt. A ma már nyugdíjas, Kijevben élő ötvösművész saját maga által, gyakran a műalkotás elkészítésére fordítottnál hosszabb ideig gyártott szerszámaival alkotta meg eddig több mint száz aranyművét.

Napokra-hetekre műhelyébe zárkózva – még az ételt is csak becsúsztatják neki – új dimenzióba: a nanovilágba költözik. A mikroszkopikus eszközök használatát zavarja a levegővétel és a szívdobbanás is, ezért megtanulta szabályozni szívverését és légzését, percekig képes levegővétel nélkül létezni, és ezekben a percekben hozza létre – a kifejezést is ő alkotta – mikrominiatűrjeit.

Köztük alma magján látható csendéletet, eredeti méretű, aranyból készült szitakötőt, amelynek két szeme egy-egy működő óra, pókhálóval összefűzött lapú könyvet – 12 oldalán Tarasz Sevcsenko verseivel és egy portréval –, amely bezárva 0,6 négyzetmilliméter, 3,4 milliméter hosszú négyárbocos vitorlást, kifeszített hajókötelekkel, étkészletet egy cukorszemre és gombostű tetején lévő sakktáblát, amely egy Aljechin–Capablanca-játszma állását mutatja. A tizenöt, szabad szemmel nem látható tárgy előtti mikroszkópba nézve bebizonyosodik, a szentendrei főtéren látható kiállítás nem nagyzol a címével. Ezek MikroCsodák.