Magyarországon is látható lesz a 3D-s Pina Bausch-mozi
Wim Wenders és Pina Bausch bő húsz évig tartó mély barátságából több közös munka is született. Nagyjából ugyanennyi ideig tervezgették a világhírű koreográfus munkásságáról szóló Pina című filmet, melynek elkészítését Wenders a 3D-s technika megjelenésével vállalta. Napjaink e látványos technikai módszere ugyanis egészen újszerű módon képes a táncot a film nyelvére lefordítani. A rendező szerint csakis a 3D képes valóságosan megmutatni a teret, a táncosok mozgását, szinte kézzelfoghatóvá tenni a testek dinamikáját.
2009 nyarán kezdődött volna a forgatás, melynek során Wenderst társrendezőként segítette volna Pina Bausch. A művésznő azonban a forgatás megkezdése előtt két nappal meghalt. Így Wenders a filmben már csak emléket tudott állítani Pina Bausch táncművészetének.
A koncepció szerint a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch társulatával újratáncoltatja a legfontosabb műveket, ezeket a kukucskáló-színpadi térből „kimenekítve” elképesztő helyszínekre viszi, a művek közötti átvezetésekben pedig a táncosok vallanak Bauschról. Az emberi és szakmai viszonyukról, valamint arról, hogy hogyan hozta ki belőlük az emberfelettit. A szavak és a tánc, testbeszéd, szexualitás, dráma, radikális és szürreális modern koreográfia – tehát a Bausch-világ a színpadon is felkavaró, de a vászonra tömörítve egészen elképesztő hatású. A 3D pedig „meghosszabbítja” az élményt: a játékhelyet és a táncos testét is az arcunk elé varázsolja. Egyszóval Wenders megvalósította a 3D mozgóképes-művészeti alkalmazását, nem egyszerű látványeszközként használta, mint a szórakoztatóiparban, hanem alapvető képalkotói elemként. Wenders már a Buena Vista Social Clubbal bizonyította, hogy rendkívüli képessége van a művészábrázoláshoz, most pedig újfent bizonyította, hogy még nem szabad őt leírni: ezzel a filmmel ismét felírta magát az európai film legjobbjai közé.
Pina Bausch hosszú éveken át dolgozott együtt a Goethe Intézettel. 1997-ben a Goethe Intézet kérésére tanította be a párizsi Opera balettegyüttesének a Tavaszi áldozatot. Ez volt az első alkalom, hogy nem saját társulatában rendezett. Az előadás hatalmas nemzetközi siker lett. A koreográfusnő aztán a nyolcvanas években a Goethe Intézetek támogatásával fejlesztette ki azt a műfajt, amely aztán egész további pályáját meghatározta: a voltaképpeni alkotómunkát intenzív helyszíni anyaggyűjtés előzte meg egy-egy országban, s ebben az egész társulat részt vett. 1999-ben a Goethe Intézet támogatásával Pina Bausch és táncosai Magyarországon is hosszabban időztek. Budapesten és vidéken ismerkedtek a helyi hétköznapokkal és kultúrával, majd új darabot kezdtek próbálni a Trafóban. A magyarországi élményeiket feldolgozó darabot 2000 májusában Wiesenland/Zöld föld címmel mutatták be a Vígszínházban.
