A rendezvényt lebonyolító Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi igazgatója, Bereczki Csaba az MTI-nek azt nyilatkozta: az Eurimages jelenléte elismerése annak az elmúlt három évben folytatott munkának, amely során az új magyar filmszakmai szervezet újraszervezte a hazai filmtámogatást, és bemutatkozott a nemzetközi színtéren. Hovatovább ez filmdiplomáciai jelzés, hiszen az Eurimages első felvetésre elfogadta a filmalap meghívását.

– Meglepő interpretációja ez a jelenlétünknek, mivel minden tagállam meghívását elfogadjuk – mondta a Népszabadságnak Jobst Plog, az Eurimages német nemzetiségű elnöke. – Budapest már jóval korábban jelezte, hogy nyitott szervezetünk plenáris ülésének megrendezésére, de ki kellett várnia, amíg sorra került. Nincs semmi kifogásunk Magyarország ellen, de nem is kivételezhetünk vele.

Arra a felvetésünkre, hogy az Eurimages egyébként zárt ülését három héttel a választások előttre szervezték, és a Magyar Nemzeti Filmalap kampányol vele, az elnök röviden csak ennyit válaszolt: – Erről sem mi tehetünk. Az Eurimages nem politizál. Még Oroszország is tag.

Mivel az Eurimages büdzséjéhez mind a 36 tagállamnak hozzá kell járulnia, mindenkinek a maximális visszatérülés elérése a célja. A megtérülés mértéke határozza meg a tagdíjat, ahogy az Eurimages hívja: a hozzájárulást. Mindezek mellett az évente befizetendő összeget befolyásolja a GDP, a népesség, a legyártott, illetve az Eurimages-hoz pályázott koprodukciók száma.

A szervezet ötéves periódusokban vizsgálja ezeket az adatokat.

Ez a rendszer 2010-ben lépett életbe, addig csakis a GDP és a népesség alapján számították ki a tagdíjat, tehát a gazdag országok sokat fizettek, a szegényebbek kevesebbet. De mivel sokan nem tartották ezt igazságosnak, most már azt is figyelembe veszik, mennyire aktív az adott ország filmipara, illetve milyen sikerrel használják az alap támogatási rendszerét.

A Eurimages strasbourgi irodájának adatai szerint a Magyar Nemzeti Filmalap az ország hozzájárulásaként 2013-ban 240 486 eurót fizetett be, és 52 287 euró jött vissza támogatásként magyar filmgyártó cégekhez. Ezzel szemben a magyar képviselet szerint 551 407 eurót kaptak a magyar filmkészítők. A tízszeres különbség oka egyszerű: volt két, tízszázalékos magyar részvétellel készített koprodukció, az ehhez kapott Eurimages-támogatást itthon teljes összeggel vették figyelembe, pedig nyilván csak tizedrésze illette meg a magyar közreműködőket.

Minden tagország ajánlkozását elfogadjuk, Magyarország is kivárta a sorát. - Jobst Plog, az Eurimages elnöke

2013-ban nem sikerült többségi magyar koprodukcióval pénzt nyerni. Az utolsó olyan nemzetközi együttműködéssel készült film, amelyben a magyar rész volt a legnagyobb, Mundruczó Kornél Fehér istene volt 2012-ben: a megítélt 340 ezer euróból a 67,96 százalékos többségi magyar koproducer Proton Cinema 231 064 eurót kapott. Abban az évben a magyar mérleg sokkal jobb volt, mint a tavalyi: a befizetett 236 ezres tagdíj mellett 348 ezer eurós volt a megtérülés. Igaz, ha 2008-at nézzük, megdöbbentő a különbség: 201 138 eurós hozzájárulás, 699 217 euró támogatás (a Tarr Béla rendezte A torinói ló is nyert ebben az esztendőben). Ennyi a különbség, ha működő filmgyártása és hatékony szakmai képviselete van egy országnak.

– Korábban Magyarország sikeresebb volt a koprodukciók terén, mint az elmúlt három évben – mondta az olasz ügyvezető igazgató, Roberto Olla. Hozzátette: ez nemcsak azon múlik, hogy az adott ország pontosan hány filmet gyárt, hanem hogy azon belül milyen típusú művek készülnek. Például az igen aktív olasz filmipar viszonylag sikertelen az Eurimages-nál, mivel viszonylag kevés mű készül koprodukcióban.

Plog elnök szerint az Eurimages rendszere elsősorban a kisebb országoknak kedvez, ahol a nézők nem igazán tudnak nyereségessé tenni egy-egy művet, így a koprodukció szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy az ipar működjék. A skandináv országokban szinte minden egyes nagyjátékfilm koprodukció. Az biztos, Magyarország az utóbbi három évben nem sorolható a nagy nyertesek közé. – Ezt hívják szolidaritásnak – érvel Olla, ahogy mondja, az Eurimages nem üzleti, hanem kulturális alap, és bár a sikertelenség hosszú távon nem kifizetődő, de majd csökkenti a jövőben a tagdíjat.

Az aktívabb tagállamok több pénzhez jutnak, a sikerteleneknek csökken a tagdíjuk. - Roberto Olla, az Eurimages ügyvezetője

Arra a tényre, hogy Magyarországon az Andy Vajna kormánybiztos által megálmodott filmfinanszírozási rendszer kialakítása és a Magyar Nemzeti Filmalap beindulása következtében csaknem három évre tetszhalott állapotba került a filmgyártás, az elnök így reagált: – Van véleményem, de nem mondhatom el, mert az Eurimages elnökeként mind a 36 tagállamot képviselem. Nemzeti belügyekbe nincs beleszólásunk.

A szervezetnek ugyanez az álláspontja Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének megkeresésével kapcsolatban is. A szövetség a Magyar Nemzeti Filmalapot illegitimnek és politikai erővel létrehozott szervezetnek tartja, nem ért egyet a Vajna-reformok következtében létrejött egyablakos rendszerrel. Ezért létre akart hozni egy független filmalapot az Eurimages támogatásával. Roberto Olla lapunknak megerősítette: tárgyaltak Tarr Bélával, de a nemzetközi alapnak nincs lehetősége alternatív finanszírozó szervek létrehozására. Ugyanakkor, ha létrejön egy másik magyarországi alap, szívesen együttműködnek vele. Az ügyvezető hangsúlyozta: nem egyedi eset, hogy egy országban a szakma egy része konfliktusba kerül az aktuális finanszírozási rendszerrel, az Eurimages igyekszik nem beavatkozni, illetve úgy igazodni az eseményekhez, hogy filmek létrejöttét segítse.