Tárlatunk Jakab Csaba és Márton László elképzelése alapján a kaláka, a hagyományos közösségi építés jegyében készült, s három fő egységből áll. Az 1909-ből való nemzeti pavilon három nagy termének egyikében Kunkovács László magyar népi ősépítményekről készült fotográfiái láthatók, a másikban arról láthatnak tablókat a vendégek, hogy miként alkalmazzák a kaláka hagyományt a magyar építészoktatásban, az előtérben pedig ezt demonstrálandó, temesvári építészhallgatók építenek egy szakállszárítót.

A fiatalok (Järger Zsolt, Molnár Zsolt, Szemcsuk Franciska, Benedek Tímea, Czáka Zoltán és Tóth Bertalan István) külön pályázaton nyerték el ezt a részfeladatot, melybe az is beletartozott, hogy felújították a kiállításnak helyet adó park, a Giardini rossz állapotban lévő padjait is, összesen hét ülő alkalmatosságot. Mégpedig abban a stílusban, amelyben a pavilonon belül a szakállszárítót is építik. (A szakállszárító egyébként egy olyan, Erdélyben használatos, kis közösségi építmény, amelybe rossz idő esetén húzódtak az atyafiak diskurálni. Fedett, de oldalt nyitott épület.)

A kiállításon a kaláka jegyében a látogatók is bekapcsolódhattak az építésbe, sőt, jelképesen, kis csipeszek felhelyezésével az is részt vehet, aki azután érkezik, hogy a szakállszárító elkészült. A látogatók többsége ilyen lesz. A csipeszelést különben az említett padok mellett is lehetővé teszik, kis huzalokra lehet üzenethordozó vagy másmilyen csipeszeket felhelyezni, sőt az egész kiállítás helyszínére, de akár az egész városra is kiterjedhet a magyarok által útjára indított csipeszelés (ötletét a velencei sikátorok fölött kifeszített ruhaszárító kötelek adták).

A kiállítást számos partnerrendezvény kíséri, ezek egyike a biennálé kurátora, Rem Koolhaas holland építész által kiválasztott A függöny felemelkedik - Közép-európai építészeti hálózatok című kiállítás is a Centro Culturale Don Orione Artigianelli-ben. Ez öt közép-kelet-európai ország építészetkutató műhelyeimnek összefogásával jött létre. Magyarországról a Kortárs Építészeti Központ vett benne részt. A kiállítás a háború előtti és utáni modernista építészet kelet-közép-európai kapcsolatait, átjárásait és kölcsönhatásait mutatja be, s a lokális példákat végre összeköti a modernizmus globális áramlataival.

A biennáléval egy időben nyílik egy másik, magyar vonatkozású tárlat is: a Punta della Dogana mögötti hajdani sóraktárak egyikében Berszán Zsolt marosvásárhelyi magyar képzőművész Decomposition című kiállítása látható. A grafikák és objektek arra a kérdésre igyekeznek választ adni, hogy mi történik az emberi testtel a halál után, illetve, hogy a halálban hogyan születik újra az élet. Magyarország tavaly csatlakozott először ahhoz az évtizedes tendenciához, hogy a biennálé ideje alatt a hivatalos kiállításon kívül a városban is rendeznek kísérőtárlatokat, akkor Mátrai Erik Gömb című művészeti projektjét mutattuk be. A nemzetközi mezőnyben egyébként olyan hírességek kiállításai kísérik a biennálét, mint Anish Kapoor indiai szobrász, vagy Ai Weiwei kínai alkotó tárlata.