Magyar rádióba magyar zenét!
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete (SZERZŐK) zenei szervezetekkel közösen felvetette: kövessük az Európai Unióban terjedő példát, és vezessünk be kvótát a magyar zene védelmében (már 12 országban legalább 40-70 százalékban az adott nemzet zenéje szól a rádiókban, televíziókban). Azt javasolják, hogy az új médiatörvény írja elő: a rádióknak a zenei műsoridő 40 százalékában magyar zenét kell sugározniuk. Fontos lenne, hogy nappal és éjszaka is teljesíteniük kelljen a kvótát (így nem lehet a magyar zenét éjszakára száműzni), illetve, hogy részben (10 százalékban) új zenéket kelljen sugározniuk (így elkerülhető, hogy csak régi slágereket játsszanak).
– A CD-eladások, a koncertek, az internetes letöltések, a zenei tvműsorok nagyjából fele magyar, de a rádiókban elhangzó zenéknek csak 20 százaléka hazai – mondja Czutor Zoltán, a SZERZŐK elnöke. – Ez is azért ennyi, mert a közszolgálati adók megemelik az átlagot: van olyan kereskedelmi adó, ahol a műsoridő 12 százalékában szólnak csak hazai zenék.
Szerinte álságos egyes rádiók indoka, hogy „nem éri meg” magyar zenét játszani, hiszen minden fizetős szegmensben (koncertek, CD-eladások) stabilan magas a hazai zenék aránya. Vagyis alighanem szívesen hallanák az emberek a rádióban is. A tartózkodás akkor érthető, ha igaz a feltételezés, hogy a külföldi tulajdonban lévő rádióknak közös érdekeltségeik vannak a külföldi zeneműkiadókkal, amelyek a külföldi zenék jogdíjaiból élnek.
Czutor szerint az sem igaz, hogy az új magyar zenékre nem fogékony a közönség. Az MR2 Petőfi rádió nagy rotációban kezdte játszani olyan előadók dalait, akiket a kereskedelmi adók elutasítottak – a Magashegyi Underground, Péterfy Bori vagy a Moog és még nyolc-tíz zenekar a segítségükkel lett sikeres.
A közönség új zenék iránti fogékonyságát tapasztalta Tiszttartó Titusz, a Danubius rádió program és marketing vezérigazgató helyettese is. – A Petőfi rádió megújulása (a jogi kérdéseket félretéve) jót tett a zenei piacnak, hiszen új zenék jelentek meg, amelyek hatással vannak a mi hallgatóink ízlésére is – mondja. Hozzátette: egyelőre korai arról beszélni, mi lesz, ha megemelik a kvótát, hiszen még nem született meg az új törvény. Ha mégis felemelik 40 százalékra – a szakember által egyébként túlzásnak tartott – magyar zenei arányt, ez a nagy változás sok rádió számára okoz majd nehézséget.
A Danubius azonban jelenleg is a műsoridő 30 százalékában játszik hazai muzsikát, vagyis az ő életükre nem lesz nagy hatással az esetleges változás. Eddig is célcsoportjuk, vagyis a 20–44 éves korosztály ízlését követték: a hallgatóknak megmutatott zeneszámok közül azokat vették fel a repertoárra, amelyeket pozitívan fogadtak, és ez ezután is így lesz.
A rádiók szerkesztőinek nagy a felelősségük, amikor eldöntik, játszanake egy dalt, megmutatjáke azt a közönségnek. – Sok kiadónak, rádiónak elküldtük a demónkat, de egyedül a Petőfi szerkesztői láttak benne fantáziát. Aztán a Szalai Éva című dalunk a Petőfi éves toplistáján első magyarként az ötödik helyet érte el – mondja Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere.
Bár kissé tart attól, hogy a kvóta körüli vita visszafelé is elsülhet, szerinte is szükséges lenne a 40 százalékos minimum, mert sok jó magyar zene van, csakhogy azok nem jutnak el a közönséghez. Az Artisjus adatbázisa szerint is bőven születnek új magyar dalok: 2006ban 15 ezer új magyar művet regisztráltak. Egyes rádiók máris fantáziát látnak a friss hazai zenékben: a Jazzy dalversenyt hirdetett, erre majdnem 200 új szerzemény érkezett.
A zenész szakma úgy véli, több magyar zene sugárzásával nemcsak a szerzők és az előadók járnának jól, hanem a zenei piac többi szereplője is, egészen a hangszerkészítőkig – ha vannak magyar zenész példaképek, több fiatal vesz hangszert a kezébe.
Czutor szerint pozitívan fogadták a javaslataikat, de egyelőre nem tudni, bekerülneke a törvénybe. Ha nem, Kardos-Horváth János szerint akkor sincs nagy baj, mert a hallgatók is dönthetnek: az interneten bármilyen adó fogható, és terjed a közösségi rádiózás (amikor egy közösség tagjai működtetik az ő elveiket, értékeiket képviselő adót). Vagyis ha a rádiók nem igazodnak a hallgatók valódi igényeihez, előbbutóbb elveszítik a közönségüket.
