Magyar kátyú
A skót mérnök, McAdam úr e tekintetben nem tett velünk jót. A magyarság és a szilárd útburkolat sosem lehetett egymással tökéletes harmóniában, mert a nomád népek Kelet felé tekintgetve jobb agyféltekéjükkel gondolkodva haladnak a zseniális megoldások irányába. A lyukak betömködése nem eléggé kreatív cselekedet. Minek javítanánk ki bármit is, amikor a téli szállásról úgyis tovább megyünk nyári tartózkodási helyünkre? A havat az osztrákokkal ellentétben ugyanezért nem takarítjuk el, s nekünk van igazunk: április végére Magyarországon mindenütt el szokott olvadni az összes jég...
Tény, hogy a kátyú – újabban: Modern Nagyvárosi Lyuk – megmarad. A szakirodalom szerint csak Budapesten, a kátyúállítás nemzetközileg is elismert hazai fellegvárában naponta 500 új gödör keletkezik, melyet nyilván nem lehet azonnal megszüntetni. Elébb a Kátyúregisztrációs Hivatalnak regisztrálnia kell. Utána a kormány alá rendelt Magyar Nemzeti Kátyúfelszámolási Bizottság közbeszerzési pályázatot ír ki Hogyan szüntetné meg Ön a kátyúkat a székesfővárosban? címmel, melynek megnyeréséről az illetésekesek előre gondoskodnának. A végén a valóságban senki sem szüntetné meg a kátyúkat. Ha ezer éve lyukas az ország, erre a kis időre minek rajta változtatni.
Miről jutott mindez az eszembe? Elsősorban arról a mára elholt ingyenes telefonszámról (06-80-404- 404), melyet a lyukak elleni küzdelem talán leghősiesebb időszakában kátyúvonalnak neveztek. Természetesen az „elmúltnyócban” volt ez is, a nagyívű kezdeményezés 2006. január 14-én rajtolt, az akkori gazdasági és közlekedési miniszter, Kóka János jelentette be, azzal a mohácsi vész óta legpozitívabb ígérettel nyakon öntve, hogy (A-terv) az autópályán keletkező kátyút négy órán belül kijavítják. A kisebb utakon születő lyukakat kategorizálják (B-terv), s nem azonnal, hanem néhány órán belül javítják ki. A forgalmat akadályozó, de nem balaesetveszélyes hibákat (ez megint újabb kategória: C-terv!) egy napon belül igyekeznek elhárítani. Ha önkormányzati utakat érint a kátyú, mondta az akciótervet kidolgoztató miniszter, akkor megadják az ügyfélnek az illetékes önkormányzat elérhetőségét (Z-terv).
A legszebb a hét évvel ezelőtti kátyúmaszlagból az, amit most az aktuális határidő lejárta miatt – de sokkal inkább tanulságképpen – idekörmölök. „Kóka János elmondta, hogy elkészült a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban a 2007-2013-as időszakra szóló nemzeti útfelújítási program. Ez 500–1000 milliárd forint közötti forrást irányoz elő közutak fejlesztésére, fenntartására, illetve rekonstrukciójára. Ezzel a harmincezer kilométer hosszú állami kezelésű úthálózat mintegy fele elfogadható vagy kiváló állapotra hozható.”
Hogy ehhez képest keletkezik-e naponta 500 új kátyú, nem tudom bizonyítani, csak annyit tudok, hogy rohadt sok – különösképp Budapesten – a lyuk. Sokszor azt se lehet megállapítani, hogy a kátyú nem a fekvőrendőr-telepítő maffia szakszerűtlensége miatt keletkezett-e. Vannak kerületek, ahol méterenként váltja egymást az épített bucka és a véletlenszerűen létrejött gödörszerű mélyedés. Melyeknek gyakran közük lehet egymáshoz.
A Fidesz szerencsére már 2006-ban megmondta, hogy az egész kátyúmegszüntetés úgy hülyeség, ahogy van. Manninger Jenő, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint Kóka János elbocsátotta az útügyi szakemberek jelentős részét, és helyettük a szakmában még soha nem dolgozó vezetőket bízott meg az irányítással. Ennek következménye (volt akkor) az is, hogy szakmailag olyan teljes dilettantizmusról tanúskodó intézkedéseket vezettek be, mint a januári kátyútlanítási program. Manninger kifejtette: a kátyúzást mindig tavasszal és ősszel szokták elvégezni. Az ország jelentős területén nincs is arra megfelelő technológia, hogy a hidegben betemetett
kátyúk néhány nap múlva ne keletkezzenek újra, mivel ősszel elmulasztották a karbantartást. Ha nincs rá technológia, teljesen fölösleges a kátyúzás, szűrhettük le a foltozásra kevésbé költő Fidesz országlása idején. Amúgy ez tényleg nem sokat ér. A toldozott-foltozott aszfalt igen hamar ki szokott lyukadni. Fotók és videók készülnek a különféle mélységű gödrökről, a blogok megtelnek unalmas történetekkel arról, hogy kit kell szidni értük, s kit érdemes beperelni tengelytörés esetén.
A válasz az, hogy senkit, mert a kátyú pártoktól és ideológiáktól mentes kulturális képződmény. Olyan hiányosság, amely egyformán akadályozza a közösség minden tagját. Azért keletkezik, mert valamit valakik valahol szörnyen elrontottak, rosszul csináltak. Pontosan lehet tudni, hogy mikor. A kátyúk általában nagyon frissnek szeretnek mutatkozni. Pedig irgalmatlanul régiek.