Macskává változott fiúk (és lányok)

London és New York után máris Budapest következett még a létező szocializmus idején

A bemutatója 1983. március 25-én volt, szombaton pedig ezernégyszázadszor játsszák el változatlanul Szirtes Tamás rendezésében a Madách Színházban a Macskákat, amely minden musical között a legfurcsább. Egyrészt nincs értelmes története, valamit odafarigcsáltak hozzá, de csak a látszat kedvéért, igazából csak számok és számok, táncok és táncok. Másrészt színtiszta irodalom, T. S. Eliot, a Macskák könyve, meg egy szép, vihar verte vers, a Rapszódia egy szeles éjszakán – ebből lett a Memory.

Harminc év alatt a szereplők kicserélődtek, de minden más ugyanaz maradt
Harminc év alatt a szereplők kicserélődtek, de minden más ugyanaz maradt
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Romhányi József volt az első vagány,mert elmerte dobni a műfordításokat. Nem görcsölt, nem izgatta, hogy Eliot, vicces dalszövegeket hozott létre. Szabadon, néha túl szabadon, de az elmúlt harminc év őt igazolta.

A Macskák a nyolcvanas évek elején. Az elsők között vehettük át a darabot, London, New York, és aztán már ott voltunk mi, Bécs és Budapest. Azt jelentette, hogy nem is azok vagyunk, amiknek látszunk, nyomoronc kis egerek a létező szocializmusban, hanem élni, szórakozni tudó, nagyvilági fazonok.

Együtt játszottak színészek, táncosok és énekesek. Ekkor ragadtatta magát a koreográfus Seregi László arra az elgyötört kiáltásra, hogy „emelje a lábát, édes színész”. Azért elboldogultak. Az erkélyen ültem, onnét bámultam Szakály Györgyöt. Grizabella Almási Éva, igaz, ami igaz, nem tudta elénekelni a Memoryt. Londonban ezzel szaladt a csúcsig Eileen Page, de csak mert Judi Dench elszakította az inát a próbák során. Ha végignézek régi szereposztáson, szerteszét szaladtak a régi macskák. Paudits Béla önnön hangját mély érzéssel imádva énekelt. Kishonti dekoltáltan, Póka Balázs az Operából. Haumann mint színházi macska, reszketegen és kiélvezve minden poént. A varázsló Balogh Ferenc volt, aki ma a Hit Gyülekezetében zenél. Hűvösvölgyi Ildikó igazi eminensként mindenkire figyelt, Cseke Péter még nem igazgatta a színházát, hanem élte, énekelte, játszotta, szaladgált, két hüvelykujját beakasztva a mellényébe.

Harminc év? 1400 este? Csekélység, A Broadwayn 7845 előadás volt, és Marlene Danielle mindegyikben játszott, 17 éven át. Na, ő utálhatja.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.