„Belefáradtam az oktatás alapfeltételeiért folytatott küzdelembe” Korponai Tamás

– Most kap díjat, amikor nem is rendez Magyarországon.

– A világlátásom közel áll az egyeteméhez – ez volt a díj indoklása. Fantasztikus, hogy a MOME nem a saját berkeiben osztogatja a díját.

– Bár sokat rendez Németországban, a müncheni művészeti akadémián tanszékvezetőként tölti a napjait. Az közel áll a világlátásához?

– Nem könnyen vállaltam el a tanszékvezetést, mert a budapesti Zeneakadémián belefáradtam az oktatás alapfeltételeinek megteremtéséért folytatott permanens küzdelembe. Münchenben mikor felkértek, a 12 év tanítás tapasztalatából összeírtam az igényeket: mit képzelek el a tanszéken. Mikor az intendáns átolvasta a listát, pillanatra elnémult, majd felnézett és azt mondta: ez rengeteg pénz, de megcsináljuk. És nemcsak ígérte, hanem meg is valósította.

– Mit csinál az akadémiával, amikor rendez?

– Ha házon kívül rendezek, fizetés nélküli szabadságra megyek. Emlékszem, annak idején Vass Lajos igazgató az Operaházban meglepődve mondta: csak két ember megy fizetés nélküli szabadságra, ha máshol dolgozik: Kovács János meg te. Erre mit mondjak? Nekem ez evidens.

– Mi hiányzik a magyar munkából?

– Az énekesek szenvedélyessége. Nemrég Münchenben újra színpadra állítottam a 1999-es budapesti Peter Grimes-rendezésem. Az akkori szereplőknek, Pitti Katinak, Sudlik Márianak, Kukely Julinak az operajátszás volt az élete. Fel lehetett volna velük mosni az Opera lépcsőházát. Akikkel most dolgozom, azoknak a szenvedély furcsán szorul vissza az életükből.

– Akkor ez a korszakot is jellemezi?

– Jonas Kaufmannal egyszerre jártunk a müncheni akadémiára, nagy sztár lett, klassz énekes, telt házakat vonz. Elmentem megnézni. Remekül játszott, mégis hidegen hagyott. Hiányzik belőle az a fajta varázslat, ami annak idején Kelen Péterből áradt. Ő bátran felvállalta, ha egy-egy hangot elmeszelt, nem óvatoskodott, hanem belerakta a szenvedélyét. Sírva fakadt ettől a nézőtér. Maria Callas ma nem csinálna karriert. Egy énekverseny első fordulóján kiesne, mondván pontatlan, hamis, más ritmust énekel. Amit szerettünk nála, kicsit szabatosabb, tüzesebb – ezt ma kevésbé nyelik be a perfekcionizmust elváró ítészek.

– Mivel csábították, hogy vállalja el A bolygó hollandi félig szcenírozott előadását a jövő évi budapesti Wagner-napokon?

– Ez lesz az első Wagner-munkám. Régóta érdekel, de az első találkozás terve kútba esett, amikor nem hosszabbították meg a szerződésemet az Operaházban. Valahogy bennünk maradt Fischer Ádámmal. Ezért örültem, amikor a MüPába hívott.

– Amikor nem hosszabbították meg a posztján az Operában, nehezményezte, hogy Fischer Ádám sem állt ki ön mellett. Ezen már túltette magát?

– Kiállást a művészeti világban Magyarországon nem várok el senkitől. A 2010-es ad hoc intézkedések olyannyira váratlanul érték a szakmát, hogy senki nem gondolta végig, ez mi mindennek lehet az előjele. Sok barátom azt mondta, amikor élesebb hangon nyilatkoztam: nem kell az ördögöt a falra festeni. Azóta ezt többen visszavonták. Az ördög ott van a falon.