Nem tudunk, de nem is szándékozunk a művészettörténet fotográfiai szeletébe mélyen belekarcolt állításokat tenni Szabados Árpád legújabb tárlata kapcsán, csupán örömünknek szeretnénk hangot adni, hogy a Liget Galériában a szokásostól eltérő szerepben látjuk őt: ezúttal nem festőként, grafikusként, hanem fotográfusként. Helyzetek című kiállításán megnézhetjük, amint a fényképezés segítségével édesapja elvesztésének emlékére mély, bensőséges gondolatokat fogalmaz meg, de azt is látjuk, hogy a fényképezés lehetőségeivel kísérletezni és mókázni is tud.

Fura sorozatot készít például Eszközalakítás címmel. Előbb kifarag egy fakést, amit tűzre vet, az elszenesedett fakéssel rajzolni kezd (naná, hogy fakést rajzol…), hogy aztán a rajzot kettétépje, az eszközt másodszor is átalakítsa. Látjuk aztán, amint egy hatalmas méretű talált mackóval ismeretséget köt, beszélget, ücsörög, már-már közösen meditál. És falra került az a sorozata is, amit Hajas Tibor képzőművész, performer és költő emlékének szentel, aki annak idején erős hatással volt művészeti gondolkodására.

Képkocka a medvés sorozatból

Persze miért is lepődünk meg mindezen? Szabados főképpen sokszínűségéről ismert. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után az Apáczai Csere János Gyakorló Iskola rajztanára lett, később alapítója és vezetője a népszerű GYÍK Műhelynek, ezzel párhuzamosan a Mozgó Világ képzőművészeti szerkesztője. 1984-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd rektora.

Fotográfusként mindezek ellenére kevéssé ismerjük, nem véletlenül. Előbb csak családi fotókat készített, kizárólag művei dokumentálására használta a fényképezőgépet, aztán lassan felfedezte és elfogadta a fotográfia kínálta lehetőségeket, és, mint azt a Liget Galériában láthatjuk, ki is használta.

Szép, költői képek, emberi helyzetek, a művészi szabadság pici lenyomatai.

SZABADOS ÁRPÁD: HELYZETEK Liget Galéria (Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 5.) Megtekinthető május 7-ig