József Attila, a „proletárköltő” 1936 karácsonyán egy dedikált példányt küldött Nagyon fáj! című kötetéből Márai Sándornak, a  „polgárírónak”. Az irodalomtörténet eddig csak Márai rövid, de szép köszönőlevelét ismerte, a közelmúltban azonban maga a kötet is feltűnt: a Központi Antikvárium pénteken este rendezett árverésének tételei között.

Ez volt az egyik legmagasabb kikiáltási árról induló könyv: nyolcszázezer forintról indult rá a licit, s egymilliónál koppant a kalapács. Egy magángyűjtőhöz került a különös ritkaság: közgyűjtemények ilyen árfekvésnél már ritkán szólnak bele a versenybe.  Szintén  magángyűjtő szerezte meg a ritkán dedikáló Vörösmarty Mihály egy 1830-ban megjelent, Sebestyén Mihály barátjának saját kezűleg ajánlott kötetét, 1,5 milliós indulóárról felvert 1,8 millió forintért.

Bálinger Béla boltvezető elégedettnek tűnt az antikvárium 109. árverésének eredményével, a 24 milliós kikiáltási összértékhez képest 28 millió volt a leütések összege, ami illetékekkel együtt 34 millió forint körüli bevételt jelent. Bár ez a summa kissé elmaradt a tavasszal zajlott másik, nagy árverésükétől: a válság hatása íme az antikvár holmik iránti keresletből is érezhető. 

Nem kelt el minden. Többek közt egy másfél millióért kínált, Heltai Gáspár által 1565-ben kiadott Bonfini krónika sem. Kikiáltási áron, 1,5 millióért kelt el kora nagy szélhámosának, Liszti Lászlónak (kit végül hamispénz veréséért le is fejeztek) 1653-ban kiadott Magyar Márs című elbeszélő költeménye a mohácsi csatáról.

Az első kiadású Luther-kötetekre német vevő tett nyerő ajánlatot, 150-200 ezer forintért jutott hozzájuk. Schedel világkrónikája 1493-ból, amelyben Buda első ábrázolás a látható, 350 ezer forintért cserélt gazdát. Nyugat-Európában valószínűleg többet fizettek volna a lovaskatonákról készült metszeteket tartalmazó XVI. századi Diversarumért, melyért most Budapesten 1,4 milliót adtak.

A dedikált könyvek közül több is akadt Kárpáti Aurél hagyatékából, s értékes Kosztolányi- és Karinthy-kéziratok Kozocsa Sándor gyűjteményéből, egyebek mellett Kosztolányi sokáig nem ismert, s csak 1995-ben  megjelent Gyógykút című verse 1919-ből (ára 160 ezer forintra ment fel) és Karinthy Frigyes „2431, tizenharmadik hónap” című elbeszélése (260 ezerért kelt el). Igen magasról, 300 ezer forintról indult Ady Endre saját titkárának dedikált kötete, s árát 550 ezerig srófolták. Radnóti Miklós Meredek út című dedikált kötetét 120 ezerért vitték el, Krúdy Gyula a kabarékirály írótársnak, Nagy Endrének jegyzett regényére, a Palotai álmokra 130 ezerig ment a licit.

Jól mentek a híres emberek 15 ezerről induló gyászjelentései (Wesselényié 60 ezerig szökött fel), jól kelt Kassák és az avantgarde. Tulajdonképpen ebbe a vonulatba tartozik az árverés csúcstétele, Uitz Béla Vöröskatonák előre! Című tanácsköztársasági plakátja, melyet a maga nemében a világ legjobbjai közé sorolnak. Ma már nagyon ritka.

Az árverésen felbukkant példányon kívül kettőről tudtak még az antikvárium munkatársai. Ezért aztán erre a tételre nagy volt az érdeklődés, még Amerikából is jelentkeztek rá. Végül 3,6 millió forintért kelt el, s itthon maradt. Rajta kívül több korabeli plakát is szerepelt, például a Népszava 1918. november 17-én megjelent plakátformátumú különszáma, rajta Biró Mihály sújtani készülő, meztelen kalapácsosával. De most őt ütötte le a kalapács: 300 ezerért.

Jól mentek...