Németh Andor humora volt, hogy Verlaine-től az Őszi chansont hangzás szerint fordította le, szép és értelmetlen szöveget hozva létre: Lészagló lón, Déry jó lovon, de lotón. Lesz ón kör, künn lóg csősz, Monoron. A kérdés csak látszólag független ettől: valóban zavaró a túl jó vers a zeneszerzőnek?
Lészagló lón
Mert a zene megfoghatatlansága ellenére mégis egyetlen értelmezése a szövegnek. Ezért bírja nehezen Tolcsvay dallamát a Nemzeti dal, ettől hangzik ostobán Hobo szájából a Tiszta szívvel.
Verlaine-nél maradva: két CD-nyi verset énekel a kontratenor Philippe Jaroussky, hangszínéhez pompásan illő érzékenységgel és dekadenciával. Vannak ismétlődő versek is, kétszer szerepel az Őszi chanson, háromszor a Mandolin, nyilván a hangszer neve és hangzása ellenállhatatlan csábítást jelentett a virtuózabb komponistáknak.
Az Őszi chanson majdhogynem felháborító ezekben az elénekelt változatokban, annyi értelemmel és partnerséggel bírnak, mint Németh Andor fordítása. A Poldowski néven komponáló Régine Wienawski (a hegedűs-komponista Henryk Wienawski lánya) lenyűgözően egyszerű és rövid Mandolinja megint arra a megmagyarázhatatlan jelenségre hívja föl a figyelmet, hogy évszázadokon át elhittük: komponista vagy festő nem lehet nőnemű.
Green - Francia dalok Verlaine verseire
Warner, 2015
