Harmadik nekifutásra nyerte el végső formáját Leonardo da Vinci egyik leghíresebb munkája, a Hölgy hermelinnel című festmény - állapította meg egy francia szakember, aki az alkotás festékrétegei közt vizsgálódva fedte fel a kép megszületésének folyamatát, új megvilágításba helyezve az itáliai mester munkamódszerét - adta hírül a BBC News.

A mérnökként tevékenykedő Pascal Cotte három éven át elemezte speciális fénytechnológiával a Hölgy hermelinnel című festményt, amelyről egészen mostanáig úgy hitték, hogy mindig is szerepelt rajta a prémes állat. Cotte azonban bebizonyította, hogy Leonardo (1452-1519) először egyszerű portrét festett, majd a képre rákerült egy apró hermelin, amelyet később nagyobbá alakított.

A Leonardo-szakértők szenzációsnak nevezték a felfedezést, hangsúlyozva, hogy az új kérdéseket vet fel a festmény történetével kapcsolatban. Az 1489 és 1490 között készült olaj- és temperafestmény Cecilia Galleranit, Ludovico Sforza milánói herceg szeretőjét ábrázolja. A herceg - becenevén a "fehér hermelin" - volt Leonardo legfőbb pártfogója a művész 18 évnyi milánói tartózkodása során.

Cotte, aki a fénytechnikával foglalkozó, Lumiere Technology nevű párizsi laboratórium egyik társalapítója, kifejlesztett egy fényvisszaverődésre épülő új technikát (Layer Amplification Method, LAM), amelynek segítségével elemezni és rekonstruálni lehet, hogy "mik történtek" a festékrétegek között egy kép születésekor.

A felfedezés nyomán új elméletek kaptak szárnyra a Leonardo-portréval kapcsolatban. Az egyik feltételezés szerint a művész azért festette rá a hermelint, hogy így szimbolizálja Gallerani kedvesét, és később a hercegnek való hízelgésből hangsúlyozta ki jobban az állatot. Egy másik teória szerint Gallerani kérte meg Leonardót, hogy fesse rá a képre az állatot, hogy a milánói udvarban mindenki előtt egyértelművé váljon a herceggel való kapcsolata. (MTI - stop.hu)