Nyugodt békeidőnek aligha nevezhető e korszak, elvégre a társadalom a Szolidaritás mozgalom mögé tömörülve éppen egy diktatúrától szeretett volna örökre megszabadulni. Sauerland ennek az állhatatos harcnak a támogatója, de nem a főszereplők egyike. A filozófus – miként később kallódó kézirata is – kalandos utat tett meg, míg az egyetemi katedrán kötött ki, s írni kezdte emlékeit, amelyek fontos részletekkel egészítik ki a társadalmi változások jellegéről, dinamikájáról szerzett tudásunkat.

Az biztos, hogy amikor a kelet-európai rendszerváltásokról beszélünk, a XX. század második felének legjelentősebb politikai fordulatai közé tartozó eseményekről tárgyalunk. Ha geopolitikai keretben értelmezzük ezeket, a hidegháború, az Egyesült Államok és a Szovjetunió gigászi rivalizálása áll a fókuszban. Ha értékalapon összegzünk, a demokrácia diktatúra elleni, a szabadság elnyomás elleni diadaláról szólunk. Ha az egyes országok históriáját elemezzük, akkor a forradalmakkal összevethető jelentőségű struktúraváltásokat említünk.

Mindennek tudatában egyedi tapasztalás Sauer­land bejegyzéseit olvasni. Elvégre egy elit egyetemi oktató, a Szolidaritás tagja, nemzetközi, széles kapcsolatrendszerrel rendelkező tudós is csak apróságokból következtet, remél. Pletykákat hall, kirakózik az információtöredékekkel, ám szó sincs arról, hogy rálátna a helyzetre, tudása lenne a nagy döntésekről, azok előkészítéséről, egyáltalán, a politika menetéről. Beszámol arról, melyik konferencián lépett fel, örömmel jelenti, hogy elolvasta végre Lukács György Történelem és osztálytudat című művét, megemlékezik arról, mit üzent a pápa a Szolidaritás képviselőinek, elmondja, mit hallott az autószerelőtől, akit érdekel a politika, de keveset tud.

Sauerland naplóját ez a felfedezés teszi izgalmassá: megértjük, hogy aki belül van, az is keveset tud, miközben sokat akar, sőt, a világot akarja. E belátás feszültsége azonban nem tart ki a kötet végéig. Egyszerűen nem elég érdekesek az egyes bejegyzések ahhoz, hogy a folyamat megértése után is fenntartsák az érdeklődést.

Az az ambíció pedig – műfajánál fogva – hiányzik a naplóból, hogy a szerző hátralépjen, s kontextusba helyezze a mikrotörténeteket, megértesse a lengyelországi eseményeket. A szerző nagy szolgálatot tett volna az olvasónak, ha felére húzza naplóját, ám kiegészíti kötetét egy magyarázó tanulmánnyal. Így ugyanis előbb-utóbb egyedül maradunk a szövegben. Pedig a Szolidaritásról olvasni csak együtt van értelme.

Karol Sauerland: Együtt egyedül. Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány, 2015. 456 oldal, 3990 forint