Ha már így van, legalább olyan valakinek az olvasónaplóját kell kézbe venni, akiben tökéletesen megbízik az ember. Akiről tudja, hogy már az olvasnivaló összeválogatásához is jobban ért, mint ő, akitől bátran el lehet fogadni, hogy tegezi az olvasóját, hiszen jobban ismeri az ízlését, mint saját maga.

Az Almási Miklós bemutatta 48 könyv mindegyike az új évezredben íródott, vagy most jelent meg újra, a legtöbb az utolsó öt évben. Van olyan is – a plusz egy, azaz Thomas Piketty könyve –, amelynek meg sem várta a magyar fordítását. Annak idején esztétikát tanultam Almásitól, már akkor képtelenség volt elhinni, hogy ez a laza (cool: a kötetből most az is kiderül, miként változott szerinte a szó jelentése azóta) pasas többek között Hegellel foglalkozó filozófus, a Lukács-iskola elismert alakja.

Ha ilyen élvezetes a filozófia, akkor engem is érdekel, amivel ő foglalkozik. Azaz minden, ami a társadalmi változások és a kultúra kapcsolatával összefügg. És minden összefügg. Főleg annak, aki a jelenségek egymásra épülését ilyen világosan látja, és meg tudja mutatni. Nem az a jó ebben a könyvben, hogy ki vannak mazsolázva Kissinger, Vargas Llosa, Al Gore, Banksy, Sartre, Merleau-Ponty, Márai, Vitányi Iván, Pléh Csaba, Rényi András és a többiek legérdekesebb állításai.

Hanem az, ahogy Almási rácsodálkozik a gondolatokra, helyeslőleg hozzáfűz egykét dolgot, aztán pedig, ha kell, lehülyézi a leghíresebb szerzőt is. Na jó, ez túlzás, diplomatikusabb, hát így fogalmaz: „Eddig jutva a könyvben (…) fellázadtam (olvasóként, laikusként).” Szeretnénk mi olyan laikusok lenni.

Almási Miklós: Bevezetés a 21. századba (Negyvennyolc + egy). Kalligram Kiadó, 2015 324 oldal, 2900 Ft