Gazdag gyűjtemény is lehet félrevezető. Azt írta néhány hónapja a Kogart emlékkiállításáról az egyik méltatás - és nyilván így gondolta a nézők nagy része is -, hogy abból végre meg lehet ismerni Szalay Lajos teljes életművét. Nem lehetett. A tárlatból, amely igen érthetően az ottani kollekcióra, az emigráció évtizedeire koncentrált (és amelynek a javát bemutatják most Miskolcon is), csaknem teljesen hiányzott a korai Szalay. Az itthoni életmű, az idő távolából is ható grafikai teljesítmény, amely most megsokszorozva és zengve mutatkozik be a Miskolci Galériában.

A vállalt - szellemi szülőváros bőséges és érdemi rendezvénysorozattal ünnepli a művész centenáriumát. Az emlékesteken és koszorúzásokon túl kiállításfüzér tiszteleg az ott felnőtt és ott eltemetett Szalay emléke előtt, benne egy igen fontos, a Nemzeti Galériával közös művészettörténeti vállalkozás, amely az A magyar rajz fiatal mesterei címet, valamint a Szalay Lajos és nemzedéktársai 1932-1949 alcímet kapta.

Az évszámok jelzik a hiánypótlást. A nemzedéktársak munkái közé vegyített Szalay-rajzok bemutatják azt a szenvedélyes és öntudatos, emberiségben gondolkodó és független alkotót, akit írásban egy Kállai Ernővel folytatott negyvenkettes heves beszélgetés, annak a Magyar Csillagban megjelent beszámolója örökített meg negyvenkettőben. Egy mesterkaraktert. Már abban is volt valami szokatlan dac, konokság, hogy a főiskola többszörösen díjazott növendéke felhagy a festőambíciókkal és grafikus, kizárólag rajzművész lesz. Ez a rajzművészet fölényesen biztos és kíméletlenül lényeglátó. Bevarrt szájú, csontos öregasszonyokat mutat fel, acsarkodó emberpiacot és elhasznált zsákhordókat, rossz kerítőket és goromba együttérzéssel ábrázolt tengerészeket. Ha bibliai a téma, Mária Magdolna egy csapszék közönsége előtt omlik Krisztus lábai elé, ha történelmi, egy feldúlt agitátor Julianus barát izgatja fel az ugrásra kész királyt. Expresszív realizmus, ha kategorizálni akarjuk, a pompás rajzaival szintén jelen lévő Derkovits művének méltó folytatása - de ne gondoljon senki most sem szociáltörténelmi tananyagra. A rajz izgalmas intimitása, tus, toll és papír végtelenül gazdag változatossága, igen, a legkifinomultabb grafikagyűjtőket kielégítő műélmény jár együtt a valóságlátással.

Megdöbbentő, hogy ezekkel a tulajdonságokkal Szalay mennyire nem volt egyedül. A korszak iránt érdeklődők mindig tudták, hogy a háborút megelőző évtizedben, a háborús években létezett Magyarországon egy nem szervezett és nem címkézett művészgeneráció, amelyet aztán az események szerteszórtak. De látni, felbecsülni most, Miskolcon lehet annak a törekvésnek az erejét, amely nem akart csatlakozni a Gresham humánus békéjéhez, még kevésbé a római iskola ministráló klasszicizmusához, és bizalmatlanul nézte a mára elfeledett képírók pántlikás nacionalizmusát is.

Bencze László plebejus darabossága, Hincz Gyula kifinomult komiszsága, Szabó Vladimir mesés-kíméletlen rajzművészete és Koffán Károly megfoghatatlan realizmusa önmagában is mutatná, milyen pontosan-kritikusan látta a jelent, s készült titkon, vagy nem is olyan titkon egy jobb művészeti és emberi jövőre egy akkor harminc körüli korosztály. De ezt tanúsítják a szobrászok, Kerényi, Borsos, Vilt rokon munkái, festők nem vázlatszerű, tartalmas rajzai is, összesen tizenhét további művész grafikái. Lelkesítő szellemi azonosság a pompás sokféleségben. Ámos Imre harminchárom körül, a szürreális események előtt még tökéletesen illeszkedik a galériába nőportréival, Bán Béla súlyos aktokat, Fáy Lóránt dinamikus lovas kompozíciókat rajzolt a háború idején.

Ámost, Fáyt elpusztították, Bán átmenetileg rossz szocreál festő lett, Szalay emigrált egy évtized múltán. Most újra látni, milyen lehetőséget, milyen életpályákat dúlt szét, semmisített meg vagy kényszerített vaskos kitérőkre ezerkilencszáznegyvenkilenc, ezerkilencszázötven. Amely realizmust prédikált, csak éppen az a művészetajánlat nem kellett neki, amely realista volt, elkötelezett és őszinte. Tragikus tanulság, de ne rettenjenek vissza: a kiállítás felemelő.

Szalay Lajos: Julianus barát. 1940, tus, toll, papír, 297x203 mm