A Knerek utóda
A gyomai nyomda elvegetált, mint afféle telephely, ahová nem szoktak új gépet hozni; kicsit veszteséges volt, de nem nagyon; a termelési értéke 1992-ben elérte a 180 millió forintot, 170 ember dolgozgatott benne. Akkoriban mindent privatizáltak. A gyomai nyomdát a Láng Holding Rt. vette meg, ők kerestek az új szerzeményükbe első számú vezetőt. Papp Lajos nem egészen erről az ajánlatról álmodott, de már nagyon szeretett volna bizonyítani, ezért igent mondott a felkérésre: ő lett a Knerek utóda, a Gyomai Kner Nyomda Kft. irányítója.
Az ország legnagyobb nyomdájából egy viszonylag kicsibe került. Nagyvárosból kisvárosba, a szocializmusból a kapitalizmusba. A gyökerei Debrecenhez kötötték, nem voltak Gyomán iskolatársai, barátai - nem is nagyon erőltette a beilleszkedést a helyi társadalomba. (A helybeliekhez hasonlóan ő is külön emlegeti a közigazgatásilag egyesült két települést, Gyomát és Endrődöt.) A kis nyomdából viszonylag nagy nyomda lett a keze alatt - a 180 milliós termelési érték kétmilliárdosra emelkedett. Nem sokkal több munkatárs állítja elő, mint 17 éve a 180 milliót.
- Sok embert elbocsátott, mikor idekerült?
- Nem én - válaszolta. - Senkit sem állt szándékomban elküldeni. Megpróbáltam érdekeltté tenni az itt talált kollégákat, hogy az új rendszerben is jól érezzük magunkat. A legtöbbször a vezetőn múlik: az emberek hajlandóak alkalmazkodni, ha megmutatják nekik a dolog értelmét. Nagyon kevés olyan munkatársam volt, akivel nem lehetett együtt dolgozni, mert nem akartak - tőlük megváltunk.
Igyekeztek visszatérni a Knerek esztétikai és minőségi hagyományaihoz. Papp Lajos szerint ez nem olyan nehéz. Mindössze annyi kell hozzá, hogy felelősséget vállaljon az ember a munkájáért. Például: minden példány használható legyen, mert a megrendelőt nem lehet becsapni. A hibát vegye észre a nyomdász, ne akkor derüljön ki, amikor a megrendelő visszaküldi a selejtkönyveket.
- Nem tudok mindenki mellé odaállni, hogy ellenőrizzem - mondta a vezérigazgató. - De én sem csaphatom be a megrendelőt. Azelőtt kell végiggondolni minden részletet, mielőtt árajánlatot adok. Ha elszúrtam, utólag nem fogok magyarázkodni, hogy fizessen többet, mert valamit kifelejtettem a kalkulációból. De ráfizetni sem szabad, mert akkor kárt okozunk a tulajdonosoknak. Oda kell figyelni!
- Én nem nevezem az előző rendszert átkosnak, mert nekem nem volt az - folytatta a gyomai vezérigazgató. - Munkával akkor is lehetett boldogulni. Akkor is voltak hihetetlen visszaélések, meg most is vannak. Nagy különbség azonban, hogy akkoriban kialakult az emberekben egy olyan érzés, hogy nekik "jár" valami: jár a szabadság, jár a táppénz, jár a 13. havi fizetés. Sőt, ha másnak jár valami, akkor nekik is jár ugyanaz. A napokban odajött hozzám egy kolléganő, hogy segítsek, mert nem bírja fizetni a hiteltörlesztést. Kérdem, mit vásárolt hitelbe. Számítógépet a gyerekének. Kétszáznegyven százalékos kamatra. Mit csinál a gyerek azzal a számítógéppel? Játszik. De ha nem volt tartaléka, miért vette meg ilyen rossz feltételekkel? Hát, ha a szomszéd gyerek játszhat a saját számítógépén, akkor az ő gyerekének is jár, nem? Azt feleltem, lehet, hogy az én lányomnak is járna, hogy az oxfordi egyetemen tanuljon, de a budapestin tanul, mert én csak azt engedhetem meg magamnak.
- Azért megy ilyen nehezen a beilleszkedés az új gazdasági rendszerbe, mert sokan nem mérték fel, hogy a kapitalizmus mivel jár. A kapitalizmus felerősíti, hogy az emberek nem egyformán képesek élni a lehetőségeikkel - véli Papp Lajos. - A politikusok pedig még félre is vezetik őket. Azt mondják például, hogy majd teremtünk egymillió munkahelyet. Teremteni a semmiből lehet, arra pedig csak a jóisten képes. Állás akkor lesz, amikor van piac. Mi itt nagyon jó és szép könyveket tudunk gyártani, mégis le kellett állítani az éjszakai és részben a délutáni műszakot, mert visszaesett a kereslet.
- Régen a nyomdász "munkásarisztokrata" volt, művelt embernek számított - vetettem fel. Papp Lajos úgy reagált: régebben az ismereteket főként írott anyagokból szerezték az emberek, a nyomdász előbb olvasta ezeket, mint a legtöbb ember. De ez a szakma is elgépiesedik: a jelentős része már betanított munkává változott. Ma több a diplomás, de kevesebbet tudnak, mint régen. Más helyett nem lehet tanulni. Amikor az ifjú álláskeresők közlik, mennyi bért szeretnének, a vezérigazgató megjegyzi: annyit nem lehet. Miért nem? Mert a te tudásod nem ér annyit.
A Gyomai Kner Nyomda Zrt. ma is igyekszik meghatározóan szép könyveket gyártani, mint alapítói idejében.
- Kner Izidor, Kner Imre, Kozma Lajos művészek voltak - mi csak mesterek vagyunk - mondta erről Papp Lajos. - Ma nem lehet egységes stílusa a könyveinknek, mert ahány kiadó, annyiféle dizájnt követel. Több kiadó van, mint amennyit a piac elbír, rengeteg könyvet megjelentetnek, de olyan kis példányszámban, hogy nem tudják széles körben terjeszteni. Remittenda lesz a fele, ráfizetnek, belebuknak - a partnereknek, például a nyomdáknak, elvész a megelőlegezett pénzük. Amikor egy nyomda bezár, az rendszerint örökre eltűnik a piacról. A kiadók viszont sosem buknak meg végleg - ha egy cég becsődöl, a tulajdonosai más néven újrakezdik. Könyvterjesztő ellenben kevés van, csak három-négy nagy cég, könnyen összehangolják az üzletpolitikájukat; már 50-60 százalékért terjesztenek, de így sem fedik le az országot.
Hogy mit szólna Kner Imre, ha látná a mai kínálatot? Nyilván akkor látná a mai helyzetet is, jegyezte meg Papp Lajos, és hozzátette:
- Akármilyen könyvet - rossz papírra nyomott silány szöveget - még mindig nem vállalunk el. De egyre kevésbé tudunk válogatni, mert elsősorban a pénz az úr.
Papp Lajos nyugdíjba készül. Maga döntött így, a tulajdonosok még marasztalták volna. Megkapta a legmagasabb szakmai díjakat, mindent elért, amit ezen a pályán elérhetett. Kívülről nézve nem volt túl színes élete, de ő minden percét, sikerét, megújulását élvezte. Utódját kinevelte, nem érzi magát pótolhatatlannak. Hazamegy Debrecenbe, unokázik, munkái közül egyedül a tanítást hagyja meg. Sajnálja a Kner Nyomdát, talán ott is sokan sajnálják őt - de mint mondta, minden döntést a megfelelő időben kell meghozni.
