Nyelvbenzin
- Gyerekkoromban édesanyám sokszor énekelt egy magyar dalt, amelyet hajdan egy Genfben tanuló István nevű diák írt neki... a dalszöveg aztán egyre bizonytalanabbá vált, de mindig előhívott belőlem valami meghitt idegenséget - meséli Valere Novarina, aki gyerekként hallott a pusztáról, Bánk bánról és Kolozsvárról is. Kilencéves volt 1956-ban. Az iskolában kis papírlapokat festett piros-fehér-zöldre, és a középső sávba azt írta: Szabadságot Magyarországnak! Így lett Magyarország a titkos második hazája, a magyar pedig az érthetetlen anyanyelve.
A mostani debreceni rendezés közvetlen előzménye az volt, hogy tavaly megjelent magyarul A test fényei című esszékötete. Ahhoz kapcsolódóan felolvasásra és workshopra hívták állandó zeneszerzőjével, a harmonikás Christian Paccoud-val Debrecenbe, a Deszka Fesztiválra. - Három napig dolgoztunk a színészekkel, akik lenyűgöztek minket. Mert érzékenyek, gyorsak és intelligensek, a munkabírásuk elképesztő, kiválóan énekelnek, és edzésben vannak, mint a cirkuszművészek.
Novarina színház iránti rajongása is a gyerekkorába vezethető vissza, hiszen édesanyja színésznő volt Genfben. Építész édesapja viszont csak a cirkuszt szerette. Tőle a tér építésének kultúráját tanulta meg. Aztán pontosít: inkább az időét, és hozzáteszi: - A színházi előadás során az idő esetlegességeit éljük meg, szemben azzal az uniformizált idővel, amit a hétköznapi életben vagyunk kénytelenek elszenvedni. A színházi időnek teste, tere van - kapok villanásnyi betekintést Novarina költői képekben megfogalmazott színházelméletébe.
Saját művei rendezője úgy lett, hogy a 2587 szereplős Az élet drámája című darabjának színrevitelét senki sem vállalta. Néhány részletét végül ő maga rendezte meg az avignoni fesztivál felkérésére 1986-ban, a világ egyik legrangosabb színházi fesztiválja azóta sorra mutatja be alkotásait.
- A darabírás vége felé a lapokat otthon felrajzszögezem egy nagy táblára - válaszolja kérdésemre, hogy miként lát hozzá a rendezéshez a drámaíró. - A magam számára is vizualizálom a szöveget. Ekkortól már mintegy a térben alakítom ki az egyes jelenetek sorrendjét és majdani színpadi helyét. Rendezőként pedig már csak a színészekkel foglalkozom. Ők hozzák létre a teret, mégpedig a kiterjedéssel, testtel rendelkező nyelv által.
Az értelmiségi lilaságot sejtő olvasó megnyugtatására közbe kell vetnem, hogy Novarina Képzeletbeli operettje rendkívül szórakoztató előadás. Az álomszerűen pörgő jelenetek tele vannak szójátékokkal, a színészek az utcai, rontott beszédtől és a gyereknyelvtől az archaizmusokon át a stílusparódiákig sok regiszteren beszélnek, énekelnek, és folyton mozgásban vannak.
- Kezdetben a színészek mindig nagyon megijednek a szövegtől - magyarázza Novarina, aki Debrecenben is ellenállt, hogy instruálja és a szerepformálásban segítse őket. Meg kellett küzdenie a szerinte erős Sztanyiszlavszkij-hatással, a színészek pszichologizáló ábrázolás iránti igényével. - Nem szerepformálásra van ugyanis szükség, hanem darabformálásra. Nálam nincsenek alakok, akiket jellemábrázolva végig kellene vinni egy cselekményen. A színész dolga: szabadjára engedni a nézők éber álmát.
Ahhoz pedig, hogy ez sikerüljön, Novarina elmélete és gyakorlata szerint nem kell más, csupán nagyon precíz szövegmondás. Mert a nyelv a színész üzemanyaga, mint a benzin az autóban. És mivel Novarina nem érti, magyarul mit mondanak a színészek, a fülével látva és a szemével hallva mérhette le, hogy Rideg Zsófia fordítása az ő eredeti "francia" szándékai szerint hozza mozgásba a színészeket.
Amikor a címben szereplő "operett" értelmezésére kérem, azt meséli, hogy fiatalemberként Párizsban sok operettet látott, és ámult azon a könnyedségen, ahogyan a szereplők a beszédből dalra váltanak. Ám a klasszikus operettben túl sok a konvenció, ezért ő inkább a hasonlóan könnyeden váltó párizsi jiddis és kávéházi színházat vette mintául. Az eleven és sokszor vicces dalok azért is fontosak számára, mert az eleinte kétségbe esett színészek ezekben lubickolva kezdik élvezni a munkát. - Az előadásban pedig nem arra való a zene, a dallam, hogy elandalítsa a nézőt. Talán Brecht mondta, hogy nála a figurák akkor kezdenek énekelni, amikor hazudnak. Nálam ez pont fordítva van.
