Megnyomták a pánikgombot
Mintha a pánikgombot nyomta volna meg az Egyesült Államok szenátusának kereskedelmi bizottsága a sajtó helyzetéről tartott szerdai meghallgatással. A hét elején a megszűnés szélére került The Boston Globe körüli hírek kavarták fel az amerikai média fejleményeit követő közvéleményt. Hétfőre virradóra összeomlottak az egyeztetések Új-Anglia legnagyobb, 303 ezer példányban megjelenő lapjának tulajdonosa - történetesen a The New York Times kiadója -, illetve a szakszervezetek között. Az utolsó hírek szerint a mintegy 600 szakszervezeti tag alkalmazott 23 százalékos bércsökkentés (!) árán megtarthatja állását: az újság megmaradhat.
Robert Gibbs, a Fehér Ház sajtófőnöke a Globe apropóján feltett kérdésre közölte, "nem tudja, hogy mit tudna tenni a kormány" a hagyományos hírmédia lejtmenetének megállítására. Értsd: nincsen napirenden olyan válságkezelő mentőcsomag, amilyet a bankok és az autógyárak kaptak.
A szenátusi meghallgatáson elnöklő John Kerry - a 2004-es demokrata elnökjelölt - mentegetőzött is, hogy már jóval a Globe válsága előtt meghirdette a fórumot; ezzel Massachusetts állam (és benne Boston) szenátora azt akarta világossá tenni: nem hazabeszél. Kerry hosszasan ecsetelte a megszűnés, a kizárólagos online kiadásra való átállás, illetve a csődvédelembe menekülés példáit, az idei első negyedév rendre két számjegyű viszszaesését a hirdetési bevételekben, valamint az "új" média, a híraggregátorok, videomegosztók, közösségi portálok felvirágzását. Paradoxonként említette, hogy a The New York Timesnak több "barátja" van a Facebook közösségépítő site-on, mint ahány előfizetője...
A meghallgatás szereposztása mindenesetre tökéletes volt: a "régi" és az "új" média vezető képviselői fejtették ki véleményüket, időnként képzeletbeli sártömböket is egymás fejéhez vágva. A megjelent újságírók pedig úgy figyelték mindezt - legalábbis Dana Milbank, a The Washington Post kolumnistája megfogalmazása szerint -, mint akik a saját temetésükre érkeztek...
David Simon újságíró-producer, a HBO tévécsatorna egyik sikersorozata, a Drót szerzője nem kertelt, amikor úgy fogalmazott: a híraggregátorok és a bloggerek nem sokkal többet nyújtanak annál, mint hogy a hagyományos hírmédiában közölt tartalmat ismételgetik, kommentálják, valamint "üresen fecsegnek". - Eközben az olvasók az aggregátoroktól kapják a híreket, feladva azok kiindulópontját, magukat a lapokat. Röviden: az élősködő lassan felfalja gazdaállatát - mondta.
Alighanem magára érthette a parazita minősítést Arianna Huffington, a világ legjelentősebb webblogjának tartott Huffington Post alapítója. Mindössze 43 főt alkalmaz, viszont háromezer (!) fizetetlen blogger a szerzője. Védte "az újak" mundérjának becsületét, de mindjárt 2500 éves hivatkozással: "Nem léphetünk kétszer ugyanabba folyóba". Nem lehet szerinte meg nem történtté tenni az elmúlt 15 évet, és úgy tömni a pénzt egy lejárt szavatosságú iparágba, ahogy azt az autóiparban, a szabadidőterepjárók esetében is tették. Ezzel együtt Huffington úgy vélte: a jövő, az újságírás legszebb napjai még előttünk vannak. Igaz, máshogy. - Az összekapcsolt gazdaságban, a keresőmotorokban, az online hirdetésekben, a civil újságírásban, a tényfeltárás támogatására létrehozott alapítványokban. Ebben van a jövő. Ha valaki nem talál el ide, akkor nem talál el ide - szögezte le Huffington.
Marissa Mayer, a Google a keresőfunkcióért (is) felelős alelnöke azt bizonygatta: vállalatuk segítségével havi egymilliárd internetes kattintást jegyző olvasót irányítanak át a hagyományos média weboldalaira. Így ezek további látogatókhoz, ergo hirdetéshez, bevételhez jutnak. És - mutatott rá - a hagyományos hírmédia sem finnyáskodik, amikor mondjuk éppen a Google-ra van szüksége. Az őszi, kaliforniai bozóttüzek idején a Los Angeles Times a cég térképalkalmazását hívta segítségül a tájékoztatáshoz, a két éve megszűnt Life magazin fotóarchívumát pedig a Google Image képkereső teszi hozzáférhetővé az újabb generációk számára.
A siketek párbeszédében James M. Moroney, a napi 368 ezer példányban megjelenő Dallas Morning News kiadójának vezérigazgatója, a kétezer sajtókiadványt tömörítő Amerikai Lapszövetség igazgatótanácsának tagja konstruktív álláspontot foglalt el. Három konkrét javaslatot tett az - igaz, csekély számban megjelent - szenátoroknak. Adjon a kongresszus adókedvezményt a lapkiadóknak azzal, hogy kettőről öt évre növeli a veszteség-visszaterhelés időtartamát. Biztosítson továbbá részükre kiskaput a trösztellenes törvények szigorának enyhítésére, hogy innovatív tartalommegosztással, költségkímélő megoldásokkal kísérletezhessenek. Végül javasolta, hogy szülessék jogszabály arról: az "új" média "tisztességes ellentételezéssel" tartozik a "réginek" a tartalomátvételért. Ez utóbbira - Mayerrel vitába is szállva - Kerry is hajlott.
Alighanem az amerikai politikusok többségének véleményét mondta ki Ben Cardin demokrata szenátor, amikor úgy vélte: az eredeti, tényfeltáró hírszolgáltatás a hagyományos médiától származik, ám éppen ennek függetlensége követeli meg, hogy a kormány ne siessen anyagilag a segítségére.
