Ha a 4-es számú főútról Újfehértó városán áthaladva lekanyarodunk Érpatak felé, a vasúti sínek után jobbról egy rendezett udvarral övezett, hófehérre meszelt parasztporta tűnik elő, balról pedig egy vadonatújnak tetsző pálinkafőző üzem. A tisztaságtól úgy ragyog mind a kettő, mintha Svájcban járnánk, úgyhogy ettől a nyugatias "élre vasaltságtól" kissé el is bizonytalanodunk: egészen biztos, hogy a nehéz sorsú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagyunk? Igen, egészen biztos, méghozzá a nevezetes Zsindelyes-tanyán, ahol Magyarország egyik piacvezető pálinkafőzdéje működik. A valódi gyümölcspálinkát kedvelők számára ez a név az elmúlt pár évben országszerte ismert fogalommá vált, hiszen az itt létesült Zsindelyes Pálinkafőzde Kft. termékei sorra nyerik a különböző minőségi díjakat, aranyérmeket és rangos szakmai elismeréseket. Az idei országos versenyen a közönségdíjat érdemelték ki.

Ez a vidék valaha a Dessewffy grófok családi birtoka volt. Pár évtizeddel ezelőtt még a földesurak majorsági épületeinek romjai is álltak, a Zsindelyes-tanya nevében pedig az örökítődött az utókorra, hogy a tehetős grófoknak dolgozó cselédek nem nádtetős, hanem annál előkelőbb, fazsindellyel fedett házakban laktak. Levéltári dokumentumok szerint ezen a területen már a tizenkilencedik század elején is főztek szeszt, a minőségi gyümölcspálinka-főzés azonban huszonöt éves múltra tekint viszsza: a Zsindelyes-tanyán azóta osztozik két család, az egymással sógorságban álló Kecskésék és Pappék. Az összesen hetvenöt embernek munkát adó családi vállalkozás ügyvezetője a 45 éves Papp József, akinek egész élete ehhez a tanyához kötődik. Itt gazdálkodtak a szülei, itt nőtt föl ő maga is, úgyhogy élénken emlékszik azokra az időkre, amikor errefelé még villany sem volt. Ezen az egykor elmaradott tanyán a Zsindelyes Pálinkafőzde Kft. ma már évente ezerháromszáz tonna gyümölcsöt dolgoz föl, évi kétszázezer liter pálinkát állít elő, és tavaly elnyerte a magyar mezőgazdasági ágazat egyik legrangosabb kitüntetését, a Magyar Agrárgazdasági Minőség Díjat.

Hogyan kezdődött itt Papp József pálinkáskarrierje?

Nem tudatosan, és nem előre tervezetten.

Papp József textilipari középiskolát végzett, majd fonalraktár-vezető lett az újfehértói szövőgyárban, később pedig átigazolt a helyi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetbe értékesítési adminisztrátornak. Huszonegy éves korában nősült meg, így került sógorságba Kecskés Gyulával, aki 1982-ben megvette a Zsindelyes-tanyát, és ott két év múlva megépítette az ország negyedik magán-pálinkafőzdéjét.

- A sógoromnál dolgoztam mellékállásban egészen 1989-ig, amikor Gyula úgy döntött, hogy elmegy Franciaországba kapitalizmust tanulni - emlékezik vissza a kezdetekre Papp József. - Akkor átadta nekem a céget, de ezzel az érdekeltsége nem szűnt meg a társaságban, úgyhogy a két família, hál' istennek, azóta is együtt dolgozik. Igazi családi vállalkozás a miénk, olyannyira, hogy még a Zsindelyes márkanevet is együtt ötlöttük ki egy vasárnapi ebéd során.

A kilencvenes évek elején igazi gyümölcspálinka forgalmazásával próbáltak megkapaszkodni a piacon, s a minőség dacára ez nem ment könnyen. Az ország ugyanis telítve volt olcsó, rossz minőségű égetett szeszekkel: nemhogy pénz, de igény se nagyon volt a száz százalékban gyümölcsből készült, adalékanyagoktól és cukortól mentes pálinkára. A két sógor lefőzött huszonkétezer liter almapálinkát, és nem tudta eladni, holott szorított a törlesztési határidő: több mint harmincszázalékos hitelre fölvett, négymillió forintos kölcsönnel tartoztak a banknak.

- A szerencse játszott a kezünkre, mint oly sokszor az elmúlt huszonöt évben - mondja Papp József. - Éppen az eladási gondjaink idején született egy miniszteri rendelet arról, hogy ezentúl féldecis kiszerelésű üvegecskékben is árulható alkohol. Úgyhogy vettünk egy raklap kisüveget, kézi töltővel megtöltöttük őket, majd házaltunk velük. El is adtuk mind a huszonkétezer litert. Kifizettük a hitelt, s még azon felül is jókora nyereség maradt a zsebünkben. A pénzt nem éltük föl, hanem fejlesztésekre fordítottuk.

Újabb mérföldkövet jelentett a családi vállalkozás történetében az újfehértói fürtös meggyből készült pálinka diadalúttal felérő bevezetése a magyar piacra.

Persze ez is a véletlen műve volt.

Egy 2001-es kecskeméti szakmai konferencián Papp József fülét megütötte az a kifejezés: "földrajzi árujelző oltalom". Nem tudta akkor még, hogy mi az. Utánanézett, és kiderült, a továbblépéshez éppen erre van szüksége neki is. Ez az oltalom védi a hamisítástól a szatmári és békési szilvából, a szabolcsi almából, a kecskeméti és gönci barackból vagy újabban a göcseji körtéből készült pálinkát. Keresnie kellett hát egy olyan gyümölcsöt, amely kizárólag a Zsindelyes-tanya vidékére jellemző: ez volt a helyi mezőgazdasági kutatóintézetben 1961-ben nemesített újfehértói fürtös meggy. Az ebből készült pálinkát a cég pár éve kezdte gyártani - és olyan szédületes szakmai és közönségsikert aratott, hogy azóta ez a pálinka a vállalkozás egyik "védjegye". Olyannyira, hogy egyes éttermekben a pálinkát egyszerűen már csak "zsindelyesnek" hívják a vendégek. Erről a sikerről a debreceni Calico Jack Pub tulajdonosa, Görgényi Tamás azt mondta: náluk külön pálinkalapot kellett rendszeresíteni az étlap mellé, hogy a vendégek lássák, a gyorsan népszerűvé vált újfehértói meggypálinka mellett más is van a készletben.

Papp József szerint ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy felismerjék: a pálinka révén olyan kincs van a kezükben, amely messze túlmutat már a szesziparon, a Zsindelyes név ugyanis kulturális és turisztikai vonzerőt is jelent. Felépítettek egy korhű, egypitvaros cselédportát, ahol csaknem száz férőhelyes kóstolóházat és néprajzi tárlatot alakítottak ki. Itt a vendégeket nemcsak a huszonnégyféle, különböző gyümölcsből készült pálinkakollekcióval várják, hanem kemencében sült magyaros finomságokkal is - a sült csülök például olyan omlós és zamatos, hogy akárhány kilót halmoznak is belőle a fatálra, nem marad ott egy falat sem. A látogatók megnézhetik a pálinkafőzdét is, ahol működik egy hagyományos magyar kisüstirendszer, valamint egy modern, számítógép vezérelte német lepárló. A cégnek már egy-egy mintaboltja is nyílt Debrecenben és Nyíregyházán, a fejlesztések pedig folytatódnak tovább: egy látogatható manufaktúraház kialakítását tervezik, ahol hagyományos módon készülő lekvárokat, aszalványokat állítanak majd elő, s föl akarnak építeni egy huszonegy szobás panziót is. Nagy forgalom várható, hiszen már a kóstolóházba is számos csoport érkezik hetente. Ottjártunkkor éppen az észak-alföldi régió jegyzői tartottak ott szakmai találkozót. Fölfedeztük köztük Vincze Ferenc hajdúszoboszlói címzetes főjegyzőt, aki arra a kérdésre, hogy miért éppen a Zsindelyes-tanyára jöttek tanácskozni, rávágta:

- Nem találtunk ennél jobb helyet.

Nem csoda, hogy az elért eredmények alapján Papp József a szakma országszerte megbecsült képviselője, a Magyar Pálinka Lovagrend kancellárja, a közelmúltban pedig beválasztották a Pálinka Nemzeti Tanácsba is. Ugyanakkor nagyon szerény ember. Azt mondja, nincsen neki különösebb titka, csak egy felkészült, tehetséges csapata és nagy adag szerencséje. Az elmúlt években az is a kezére játszott - magyarázza -, hogy Magyarországon megfordult a trend: a korábban lenézett, a köpködő restik világába utalt pálinka ma már a felső prémiumosztályba tartozó termékké vált. Cégüket még a gazdasági válság sem rendítette meg, sőt az elmúlt fél évben nőtt a forgalom. Látogatásunk végére persze csak kiderül, hogy a kancellár nem mindent bíz a véletlenre - a jövőt semmi esetre sem.

Gyermekei ugyanis a Zsindelyes-tanya számára a lehető legmegfelelőbb képzést kapják: a nagyobbik lány kommunikációt tanul, a kisebbik meg közgazdaságtant.