Ian Gillan: One Eye to Morocco (Warner)

Így végül csak tizenkettőt tartott meg, amelyek akár kicsit szolidabb Deep Purple-dalok is lehetnének - de hát furcsa lenne, ha a legendás rockegyütteshez újra és újra visszatérő Gillan teljesen másféle albummal rukkolt volna elő.

A lemez alapja tehát a szolid rockzene, amelybe Gillan sokféle zenei hatást felhasználva csempészett be különleges ízeket: a közel-kelet hangulatát (One Eye to Morocco), a blues életszeretetét (Change My Ways), a dzsessz szabadságát (Always Traveller). Mindezt fülbemászó dallamok és ritmusok kísérik végig, nem beszélve Gillan felejthetetlen hangjáról, amellyel a szokásosnál is többet játszik - majd fél évszázad a pályán ide vagy oda, még mindig utánozhatatlan erő van benne, képes vele megidézni bármilyen hangulatot, érzést.

Saját bevallása szerint a címadó dalt egyetlen pillanat inspirálta, amikor, feledve egy beszélgetést, elveszett egy ismeretlen nő pillantásában. Reméljük, akad még néhány ilyen pillanat, mielőtt visszavonul.