Feltúrták, mielőtt feltárták volna
Túl mélyre vájtak a markolók Győrben, a Széchenyi téren, ahol jelenleg szökőkutat építenek és díszburkolatot cserélnek. Egy burkolatcseréhez elvileg nem kell a régészeti rétegekig hatolni, most mégis ez történt. A város szerint erre volt engedély, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) azonban állítja: nem tőlük.
Mint az alpolgármester, Németh Zoltán nyilatkozta a sajtóban: csupán 90 centiméterig mentek le a gépek, habár nekik olyan kiviteli terveik vannak, amelyek akár 120 centiméteres mélységű beavatkozást is lehetővé tennének. Ami azért érdekes, mert 30 centinél mélyebb ásáshoz ezen a régészetileg kiemelt jelentőségű területen a KÖH hozzájárulása szükséges.
Ám a KÖH nyugat-magyarországi irodája egy olyan építészeti tervet hagyott jóvá, amely ugyan a leendő szökőkútról és a burkolatcseréről szólt, de nem volt a tervlapok közt, amely 120 centi mély földmunkát jelzett volna burkolatcsere címén, nyilatkozta lapunknak Fiegler András irodavezető. A KÖH 70 centi mélységig engedélyezte a munkát az új burkolat lerakásához, ami nem érintett volna régészeti rétegeket, s ezért ásatást sem írt elő e területeken, csak a leendő medencék helyén (ahonnan egyébként érdekes leletek kerültek elő: például a város régi pellengérének alapjai).
A tér nagyobb részét így tehát előzetes feltárás nélkül túrták fel az építők. Sajnos, túl mélyen. Az ügyet napvilágra hozó győri régésznő, Biró Szilvia a blogján azt állítja: a markolók lementek 120-140 centiméterig, a XIII. századig. Fiegler András sem cáfolja ezt, sőt mint a megyei lapnak nyilatkozta: a hetvenes évek óta nem történt ilyen mértékű lelőhelyrongálás Győrben. Akkor a káptalandombi Hotel Konferencia építése közben előkerült római erőd maradványait robbantatta fel Horváth Ede, a Rába igazgatója. Persze nem lett belőle ügy.
Nemcsak Győrben fordult, s fordul elő ilyen, de az ország minden részéről ismerünk hasonlót. Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója is idéz egyet lapunknak a 70-es évek közepéről Óbudáról. Akkor a Flórián téren előkerült néhány vaskos falról nem tudták megállapítani, hogy minek a részei, s amire az MTA régészeti bizottsága kiért, már késő volt: felrobbantották a falakat. Majd a bizottság megállapította, hogy a lerombolt részletek a légiótábor parancsnoki épületéhez tartoztak. Az esetből ugyan lett ügy, de következmény nélkül.
Pécsen kisebb esetek fordultak elő, mondja Nagy Erzsébet, a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának vezetője: 2005-ben a sétatér alatt a Septima Septichora közelében egy közműárok érintette az egyik római sírkamra sarkát, amelyet megbontottak kissé a markolóval. A 80-as években egy építkezésen római kori terrazzópadlót kezdtek szétbontani, amit egy járókelő jelentett be. A nagyharsányi római villa ismert lelőhelyét pedig a tiltás ellenére szántotta fel a tulajdonos, kiekézve ezáltal a mozaikpadlót is, még a 70-es években.
Szintén a 70-es években rongálták meg Csongrád megyében a Szegvár-Tűzköves nevű, részben feltárt neolitlelőhelyet. Innen került elő korábban a tankönyvekből is ismert szegvári "sarlós isten" és több más kőkorszaki idol. E világhírű leletek ellenére a még feltáratlan részekre egy állattenyésztő telep hígtrágyatároló medencéi épültek, meséli Béres Mária, a Szentesi Múzeum igazgatója. S a beruházások a lelőhely rovására máig folytatódtak. Pedig (ami ritkaság- számba ment) már akkor is történt elmarasztalás ez ügyben örökségrongálás miatt.
Békés megyében, Gyulán most is folyamatban van hasonló eset: egy vállalkozó a saját földjén található Kopotthalom nevű őskori halomsíron keresztül akar utat építeni. Van rá engedélye is, amiből persze kihagyták a KÖH-öt, tudtuk meg Liska András régésztől. Veszélyben van három másik halom is Dombegyháza, Kaszaper és Szeghalom környékén, melyeket szintén jogszerűen szántanak szét, mert a mezőgazdasági művelés engedélyezett rajtuk. Pedig valaha Árpád-kori templom is állt mindegyiken.
Nógrádban a 80-as években nyitott ludányhalászi sóder- és homokbánya verte ki a biztosítékot. A tulajdonos nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy ott régészeti lelőhely található, s a bányát anélkül nyitotta meg, hogy előtte föltárás lett volna. Előfordult, hogy az onnan kitermelt sóderből került be például bronzkori sarló a szécsényi múzeumba - mesélte lapunknak Majcher Tamás igazgató. Ez az ügy bírsággal végződött: a KÖH több tízmilliós büntetést rótt ki, bár nem tudjuk, behajtotta-e.
S vajon lesz-e felelőse a győri esetnek? A KÖH mindenesetre vizsgálatot indított.
