Az idő mögött
A képrögzítés mára mindenki számára elérhetővé vált. A film szigorúan megtervezett merevségével szemben a videó könnyed és fürge. Variálható, ráadásul bármikor le lehet törölni. A régen létezett képmágia így mára eltűnt, illetve egy egészen másféle képimádat jött létre.
- A videó felszabadította a filmezést, és egy teljesen új médium jött létre, amelynek már semmi köze nincs a filmhez. Inkább táblaképként tekintünk ezekre az alkotásokra - magyarázza Komoróczky Tamás videoművész.
A Pixel Galéria spirális terében a húsz képernyőből álló speciális installáció az ő videóit varrja most egy testté, állandóan ismétlődő, de mégsem mechanikusan repetitív jelleggel. - Azt szerettem volna, ha a befogadó is be tudna lépni a kép világába, ahol egyik képernyőtől a másikig sétálhatunk anélkül, hogy úgy éreznénk: lemaradunk valamiről, ha nem várjuk meg a végét. Ezt a húsz felületet tulajdonképpen egyetlen vászonként értelmeztem - teszi hozzá.
Komoróczky akkor kezdett az ismétlődéssel foglalkozni, mikor először hallott az OCD, vagyis az úgynevezett obszesz-szív-kompulzív megbetegedésről. Ez az agyban bizonyos berögzült folyamatokat újra és újra lefuttat, mint amikor megakad a lemez. Hasonlít a videoművészetben használt, önmaga kezdetében végződő loophoz is, egyfajta Moebius-szalag.
A videó pusztán vizuális voltának függetlensége kérdéses.
- Rengetegen készítenek ma némavideókat, sok művészt zavar a hang, a zörej, a zene, míg vannak, akiknél elválaszthatatlan ez a két médium - fejti ki Török Adrien, a kiállítás kurátora.
- A médiaművészet a popkultúrával is élő kapcsolatban áll - mondja Komoróczky. - A videó helyét azonban a klipek megjelenése tette igazán helyre. A pop rendkívül természetes műfaj. Lehet mögötte a pop köntösében megjelenített határozott tudatosság: attól, hogy populáris, még nem kommersz. Dolgoztam együtt DJ Palotaival is, VJ voltam mellette. Az elit művészi attitűdök mára már megkérdőjeleződtek.
A technika fejlődésével pedig szemünk is fejlődik: hamarabb kiszúrjuk a hibákat, trükköket. Az emberi percepció a folyamatos mozgást huszonnégy különböző kockára bontja le másodpercenként.
- Ami ezen túl van, arról nem nagyon tudunk fogalmat alkotni - tartja Komoróczky. - Ma már lehetséges olyan kamerát készíteni, amely húsz-harmincezer kép készítésére képes másodpercenként. Ezt visszalassítva tulajdonképpen az idő mögé látunk.
