Fejlövés
- A könyv olvastán az undor kerülgetett. Ez volt a cél?
- A cél az volt, hogy tükröt tartsak a média és a show-biznisz világának szereplői elé. De az írásokban nincs vélemény vagy megmondás.
- Van viszont sok szuperközeli felvétel. Jól látszik, hol reped a púder, hol virít pattanás. De látszik az is, hogy ezek a gyorsfényképek nem távolról, teleobjektívvel készültek.
- Mert én is ebben a világban mozgok. Kreatív szakemberként sok szereplőjével találkozom, és abból élek, hogy információkat gyűjtök viselkedésmintákról, trendekről, öszszefüggésekről, szociokulturális beágyazottságokról, kulturális mozgásterekről. Ennek a világnak a finommechanikáját szerettem volna megfejteni. A megfigyeléseim benne vannak a könyvben, de nem akartam megrágni és értelmezni őket az olvasó helyett.
- Az olvasónak viszont rágós és gyomorforgató...
- Lehet, de nem tanulság nélküli. Ma ugyanis az egész világot a média és a show-biznisz irányítja. Ezek eszközeivel bírnak rá tömegeket olyasmikre, amiket nem akarnak megcsinálni, ezekkel az eszközökkel adnak el nekik olyan termékeket, amelyekre nincs is szükségük, legyen az üdítőital, banki szolgáltatás vagy politikai program.
- Ez veszélyes.
- De üzembiztos. Nem véletlen, hogy a nyugati kultúra megszűnt fejlődni. Már nem értékeket termel, hanem egy hatalmas rendszert irányít, amelynek leágazásai a média, a politika, a reklám, a termékek és azok eladása, valamint a show-biznisz. A menedzservilág mérnöki logika alapján épít fel egy rendszert, amelyből eltűnik az ember, miközben az alapvető emberi vágyakkal és szükségletekkel operál.
- A szabad fogyasztás lehetőségével például.
- Például. A rendszerváltás idején az emberek azt gondolták, a szabad fogyasztás majd meghozza számukra a boldogságot, de ma már látják, hogy ez nem így történt. Nem adott értéket meg jókedvet. És most azon gondolkodnak, hogy az a kapitalista rendszer, amelyben tizenöt éve létezünk, vezet-e valahová. Az azt működtető elit milyen valójában? Ezek nagyon komoly kérdések, amelyeket fel kell tenni. A Puha neon fejlövésben erre teszek kísérletet.
- Már-már filozofikus gondolatokkal: "A nők menüszerű vágyrendszereket vásárolhatnak.", "A szépség csupán izgalmi állapot.", "Ne adj túl sokat magadból, hagyj másokat találgatni." Amúgy, aki a könyvet elolvassa, pontos receptet kaphat, hogyan legyen sikeres, miképpen kormányozza be magát a média és a show-biznisz világába?
- Beszéltem olyanokkal, akik a siker receptjét keresték benne, de akadt, aki csupán azt akarta megtudni belőle, mitől óvakodjon. Ez egyébként egy novellafüzér, melynek kerettörténete szerint én tíz éve keringtetek a menedzserek, celebek, médiaszakemberek, a show-világ szereplői között egy Moleskine jegyzetfüzetet, amelybe ők beleírnak novellákat, gondolatokat. Ez természetesen fikció.
- Volt underground zenész, készített rövidfilmet, folytatott bölcsészeti tanulmányokat és járt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, majd Londonban szerzett művészeti diplomát. Most leginkább kreatív szakember, a hazai médiavilág egyik szereplője. Hová volt könnyebb bejutnia: a felsőoktatási intézményekbe, vagy a magyar médiavilágba?
- Hetente írok több prezentációt, amelynek kidolgozom a szociológiai, lélektani, kulturális hátterét, készítek hozzá célcsoportelemzést, vagyis nálam ez a világ nem a smúzolásról, a partikon való részvételről szól. Ebbe a körbe rendes munkával jutottam be, talán ezért bíznak rám fontos reklámokat is a Coca-Colától a Szigetfesztiválon át a K & H Bankig.
- Régen tudtuk, hogy ami a kerítésen túl zajlik, az a háború, ami innen van, az a béke. Ez tévéjáték, ez meg a valóság. Azt hittem, a Puha neon fejlövés segít eligazodni, de nem.
- Tényleg nem. A határok elmosódtak, ezért észnél kell lennünk a tekintetben, hogy meddig játék valami, és honnantól kezdve valóság. Gondoljunk csak Michael Jacksonra. Ő mi? Van vagy nincs? Fikció vagy valóság? Miközben százmilliók bálványa, százmillióknak ad mintát. De milyet? A kérdés az, hogy az értelmiség mennyire tudja az efféle jelenségeket kontroll alatt tartani. Ha még tudja egyáltalán.
