Hétfő este a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) érdeklődők százai előtt mutatták be Forgács Péter új, kifejezetten a Csordultig magyar (Extremely Hungary) kulturális évad felkérésére készült Hunky Blues - az amerikai álom című filmjét. (Vasárnap Washingtonban lesz műsoron.) Nemcsak az elmúlt napok kínálatának, de az egész, összesen mintegy 120 eseményből álló rendezvénysorozatnak kiemelkedő produktuma a százperces mű, amelyben az USA-ban korántsem ismeretlen Forgács ezúttal az amerikai magyar bevándorlósorsot dokumentálja a Privát Magyarország sorozatából ismert módszerrel. A kétéves kutatómunkához a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban, az Ellis-szigeti Bevándorlási Múzeumban, illetve
New Brunswick magyar közösségében találtak gazdag anyagot.

A magyar történelem egy teljesen más fejezetét elevenítette fel a vasárnap, a Brooklyn híd lábánál rendezett Páneurópai Piknik Redux. Az 1989-es magyar-osztrák - és legalább annyira (kelet)német - eseménnyel kapcsolatban kérdés volt: elmossa-e teljesen a vigasztalanul szakadó eső (jórészt megtette), és mit tudnak kezdeni vele az amerikaiak. Meglepően sokat. Az egyik felszólaló, Michael R. Meyer, aki akkoriban a Newsweek hírmagazin kelet-európai tudósítója volt, elmondta: az Egyesült Államokban hajlamosak úgy tekinteni a hidegháborúra, hogy azt ők nyerték meg, ám a piknik, e "jól kitervelt esemény" felfedi a szabadság kelet-európai megteremtésének névtelen helyi hőseit. Akik közül most már aligha névtelen Alexander Wind (ma már nyugalmazott) burgenlandi iskolaigazgató, a piknik egyik szervezője és a Redux meglepetésvendége, miután a New York-i Hungary March Band zenéjére lejtett önfeledt táncát milliók láthatták a hétfői The New York Timesban... A visszaemlékezésbe magyar részről keserűség is vegyül; ez érződött Babarczy Eszter kritikus szavaiból, aki öt axiómát osztott meg a közönséggel. Felelevenítette, amit gyermeke születésekor mondtak neki: nem a szüléssel lesz gond, a neheze utána következik. Értsd: húsz év elteltével is távoli eszmény még a liberális demokrácia.

Ahogy télen a zene, kora tavasszal pedig a képzőművészet uralta a Csordultig magyar évadot, úgy most az irodalom. Továbbra is beválni látszik Orsós László Jakab kurátor elképzelése, aki a rendezvényeket partnerintézmények programjaira igyekszik rákapcsolni. (Ezt New York folyamatos és elképesztő kulturális kínálata is indokolja: csak a hétvégén Charles Aznavour utolsó utáni búcsúkoncertje, Yo-Yo Ma, a Staatskapelle Berlin és Daniel Barenboim, Salman Rushdie, valamint millió más lehetőség közül lehetett válogatni.) A partner ezúttal a PEN, illetve annak világirodalmi fesztiválja volt, amelynek részeként - illetve a magyar évadhoz is kapcsolódóan - 41 ország 160 szerzője között magyarok is bemutatkozhattak.

Four/Négy címmel külön estet is tartottak Babarczy mellett Bán Zsófia, Garaczi László és Térey János részvételével. A kettős szervezésnek köszönhetően voltak, akik hónuk alatt az Emlékiratok könyve angol nyelvű példányát, mások pedig a PEN-programfüzetet szorongatva érkeztek Nádas Péter az Empire State Building tövében, New York Városi Egyetemén tartott beszélgetésére. Ezt némiképp beárnyékolta, hogy beszélgetőpartnere, a sikeríróként elkönyvelt Daniel Mendelsohn nem jött el, a beugró kérdezővel viszont (Nádas javára) intellektuálisan lejtett a pálya. Az író akkor is tapsot kapott, amikor "hamis párhuzamként" utasította vissza, hogy az iraki háborúval Amerika azt tette volna meg, amit Magyarország Kelet-Európa esetében elmulasztott.

Egy jelenet Forgács Péter új filmjéből