Az ötödik adást figyelve: a Magyar Televízióban ilyen humorosan körüljárni a pajzánságot eddig még senkinek sem sikerült. Az meg kinek fáj, hogy ezt épp legnagyszerűbb íróink műveinek segítségével, valamint színészekkel, Bíró Krisztával, Mácsai Pállal, Pokorny Liával és egy előadónak sem utolsó íróval, Vámos Miklóssal; Kiss Judit Ágnes, Lator László, Nádasdy Ádám, Várady Szabolcs költőkkel, valamint Barna Imre műfordítóval teszik?

A legutóbbi Szósz?!-ban a sírvers műfajában villantottak, Kiss Judit Ágnes a gyűrűsféreg epigrammáját írta meg, Nádasdy Ádám az indigóét, később meg huncut versek szerzőit kellett kitalálnia a két versengő együttesnek, a harmadik háromfős csapat a zsűri szerepét töltötte be, ahogy ez lenni szokott. Csakhogy míg máshol simán kivágják a kényes részeket, itt nyílt színen vitatkoznak öszsze a kult. élet jelesei, szellemi ördögszekerek bucskáznak át előttünk, öröm nézni. Irodalom, nyelvészkedés, habitus. És egyéb nagy szavak. De a legjobb mégis az, hogy a Szósz?! kísérletet tesz a legevidensebb fenoménunk, közös nevezőnk, természetes csatornánk, vagyis a magyar nyelv finomságainak észrevételére, meg ha már itt van, kicsikarna némi örömöt is belőlünk. És közben azért hülyébbek sem leszünk éppen.

Ezért jó a műsor.

Pedig a körülmények nem kedveznek neki túlságosan: az említett tanít-nevel-szórakoztat szentháromság úgy olvadt el az ezredkezdeti pannon káoszban, mint a kerti asztalon felejtett kakasos nyalóka a nyári zápor nyomán. A kicsit agitprop ízű hármas egység ma: passzé.

Ha azt mondom, a média, akár alkalmilag és ritkán, de tanítson, neveljen, szórakoztasson, körberöhög minden műsorigazgató, szerencsém van, ha szemen nem köp. A tenyérbe mászóan cinikus vigyor közben ráadásul meg van győződve róla, hogy ő tulajdonképpen teljesítené a missziót, de ha a "lakosság" Hajdú Pétertől vagy Torgyántól akar házaséletet tanulni, epilepszogén animációs filmeken szeretné felnevelni a gyerekét, és kétfogú szerencsétlenek nyomorán tud csak jól szórakozni, az nem az ő bűne. Kar széttár, villany leo...

Persze, nem mondom, mert tulajdonképpen nem is hiszek ebben a szentháromságban. Egyedül a köztévéről gondolom, hogy dolga, úgynevezett küldetése van neki. Amit a Nyugat-év kapcsán, aztán a Radnóti-centenárium esztendejében, részben ismerős gárdával készített, hasonló jellegű programok után most megint éppen teljesít is.

Vámos Miklós, Pokorny Lia és Barna Imre a Szósz?! nyelvi vetélkedőben