Nemcsak a kérdés, hanem a kézirat felfedezésének története is izgalmas. Az Ezeregyéjszaka meséit földrészünkön közkinccsé tevő Antoine Galland neves francia Kelet-kutató 1773 januárjában Konstantinápolyban járt, ahol ótörök nyelven megírt kéziratot tettek elé, amely a tizedik századból származó perzsa meséket tartalmazott. A tudós jegyzeteket készített, néhány társa is felismerte a mű fontosságát, de földrészünk polgárait akkortájt, s azóta is leginkább Sahrazád és Sahrijár történetei, Tengerjáró Szindbád utazásai és egyéb egzotikus mesék bűvölték el. Vámbéry Ármin érdeme, hogy a tizedik századból származó és több nemzet hagyományaival gazdagodott szellemi kincsek mégsem porladtak el. Ő fedezte fel újra a kéziratokat, néhányat le is fordított belőlük.

Mindezt Hazai György professzor, neves magyar turkológus mesélte el Dunaszerdahelyen, aki Vámbéry hagyatékában talált rá ezekre a kéziratokra is. Úgy gondolta, az lesz a legméltóbb folytatás, ha a kiadás jogát annak a határon túli magyar szellemi műhelynek ajánlja fel, amely évek óta gondozza és újra megjelenteti Vámbéry Ármin műveit, s amelynek a székhelye a neves magyar Kelet-kutató szülővárosában van.

Téved, aki úgy véli, hogy unalmas, naftalinszagú meséket próbálnak ránk tukmálni. Ahogy a fordító, Soós Tamás is hangsúlyozta: "A számos helyszín, a földrajzi környezet ma is ugyanaz, mint századokkal ezelőtt. Napjainkban is fáradhatatlanul kutatják például a mennybéli Belkisz leányának, Sába királynőjének életét, utazásait, palotáit. Az indiai Kasmírban szent emberek vezetik el Krisztus lábnyomához a hívő keresztényeket, bizonyítva Kasmír Szirmának néhai létét és a keresztes lovagok egykori létezését e távol-keleti országban. A furfangos bajkeverő szöggel működő faládájának ma helikopter a neve, de ez utóbbit is ugyanaz a vágy szülte valósággá, amely a kora középkorban hajtotta az embereket, s meghatározta álmaikat. A tevemadár a sivatagi népek hűséges, de lassú hátas állatának szárnyakkal repülő, őket és vágyaikat hamarabb célhoz juttató jelképi megtestesülése. A mesék legtöbb szereplője élő személy volt, akit különböző legendás lények segítettek, hogy a minden rosszban van valami jó elv alapján túltegyék magukat életük nehéz, sorfordító pillanatain. Úgy véljük: ez a szemlélet igen aktuális a XXI. században is, hisz nincs új a nap alatt..."

A csaknem elfeledett egyetemes szellemi értékek immár magyarul, Tóth László átköltésében olvashatók a szép kiállítású könyvben.