De kezdjük az elejéről. Az irodalmi portál berkeiben immár hagyománnyá vált, hogy a könyvfesztivál ideje alatt kiosztják a Litera-díjat, ám ezt általában nem adják könnyen. Többnyire valamilyen feladatot is meg kell oldaniuk a benevezett és felkért szerzőknek a dicsőség és a vele járó laptop ellenében. Tavaly a reneszánsz év tiszteletére Mátyás királyról írattak rövid prózát, idén viszont a drámaírókat célozták meg. Erdős Virág, Garaczi László, Tasnádi István, Háy János és a Kárpáti Péter helyére beugró Forgách András birkózott meg a feladattal: az általuk kitalált és felajánlott egy-egy szereplőt kellett mozgatniuk felváltva, egyetlen jelenet erejéig az így kialakuló dráma keretében. A jeleneteket végül a felkért diákzsűri (színi- és rendezőhallgatók csapata) bírálta el, és ítélte oda a díjat Tasnádinak a színházi szempontból legizgalmasabb részletért.

- Boldogabb irodalmakban a dráma a kortárs literatúra szerves része - hívta fel a figyelmet a magyar irodalom felfogásbeli anomáliájára Tasnádi a díjátadón. Nálunk ugyanis a dráma jobbára mostohagyereknek számít, ezért minden olyan alkalmat meg kell becsülni, ahol a kettő találkozhat egymással, hiszen csak így kerülhet az őt megillető helyre a műfaj. Mint mondta, azért vállalta el a felkérést, mert a Staféta együttműködésre szólított fel. Az írás roppant magányos dolog, melynek során az alkotó bezárkózik saját világába, saját rögeszméi közé, ám itt közösködni kellett, nem csupán felhasználni egymás ötleteit, de segíteni is a továbbírást. S bár mindez játék, kicsit tart a hasonló felkérésektől (drámaíró versenyek például, mikor is egy nap alatt kell tető alá hozni a művet). Ezek ugyanis akarva-akaratlanul azt sugallják, hogy a műfaj pofonegyszerű, holott sokkal, de sokkal titokzatosabb, mintha csak futószalagon érkező jelenetek egymásutánjának fognánk föl. Az "elkészült" dráma még szorosabb együttműködést kér majd tőlük, még több gátat kell legyőzni, hogy a szövegfolyamból valódi dráma születhessen, s így színpadra kerüljön ősszel a Trafóban.

S hogy mindez még egy csavart kapjon: a Litera szerkesztői tehetségkutató pályázatot is kiírtak. A jelentkezőknek a drámaírók által felkínált szereplőket kellett egyfelvonásos színművekbe terelgetniük. A Lőrinczy Attila vezette szakmai zsűri végül 77 pályaművet bírált el.

- Olyan ez, mint Tolsztojnál a házasság, csak fordítva: a rossz dráma csüggesztően egyforma, a sikerült pedig karakteresen eltérő - vonta le a következtetést Lőrinczy. A pályázat végső tanulsága pedig szinte teljesen egybevágott Tasnádi szavaival: bár egyszerűnek tűnik, jó drámát írni roppant nehéz dolog. A hat-hét kifejezetten jó egyfelvonásos pályaműből végül Almássy Bettina thrillerbe oltott drámája (Hiába) vitte el a pálmát. Rendhagyó és roppant megnyugtató módon a közönségszavazás díját is ő kapta, 224 vokssal.

A díjátadón bemutatták a Litera lapcsalád legújabb tagját, a Könyvkolóniát, mely az olvasókat kívánja közösséggé szervezni, s elégedetten állapították meg, hogy az irodalmi portál a magyar literatúra legfontosabb fórumává vált: az eddigi kétezer látogató helyett immár naponta háromezren lépnek föl a portálra, és ez a szám a fesztivál ideje alatt nyolcezer kattintássá bővült.

Tasnádi Istvánnak Sebők Marcell nyújtotta át a díjat