Persze illúzió azt gondolni, hogy aki végiglátogatta a könyvfesztivál román irodalmi eseményeit, pontos összképet kapott a szomszédos ország literatúrájáról. Legfeljebb pillanatfelvételt, amelyen egyaránt megtaláljuk az Amerikában élő, a bulgakovi ízekkel kísérletező Bogdan Suceava írót, Gabriela Adamesteanut, a román irodalom nagyasszonyát, vagy Filip Floriant, aki az első román király és Bukarest "történetét" írta meg az ipari forradalom idején. De leginkább ők is a közelmúlt árnyaival viaskodnak: Florina Ilis a Gyerekek háborúja című, nagyszabású regényében már arról a nemzedékről szól, amelyet nem a kommunizmus, hanem az internet nevelt föl. S akiknek már csupán történelemkönyvekből vett illusztráció Kelet-Európa legszigorúbb diktatúrája, melynek kóbor szellemei viszont még ott kísértenek körülöttük. Suceava A félhanggal emelt időből érkezett című regényében szintén a kilencvenes évek Romániájára koncentrál, amely annyira abszurd volt, hogy nem is lehetett realista módon megírni.

- Ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön, a fantasztikumhoz kellett nyúlnom - mondta saját regényéről, amely voltaképpen a rendszerváltó, bukaresti élet szélsőségeinek lexikona. S mindez a hozzá illő formában fölfestve: a komikum színes eszközeivel. A célpont ugyanis a nagy szabadságban felhabzó nemzeti giccs volt.

Filip Florian is könnyedebb munkával érkezett (A király napjai). Könyvét a fordító, Karácsonyi Zsolt és Dragomán György ajánlotta az olvasók figyelmébe: egyszerre színes történelmi tabló és finom poétikai burleszk. Titkokkal és ármányokkal, és olyan nyelvvel, amely már az első oldalak után rabul ejti az olvasót. Annak is tartogatott remekműveket a fesztivál, aki egyetlen hatalmas dózisban szeretett volna hozzájutni a vendégirodalomhoz. A kolozsvári Koinónia kiadó fiatal román drámaírókat terelt egybe (Stop the Tempo) a Balázs F. Attila irányította Ab-art a román költészet névjegyét nyújtotta át (Egy zacskó cseresznye), de a legnagyobb vállalkozás a noran kiadó nevéhez fűződött, hiszen csaknem nyolcszáz oldalon foglalta össze a szomszéd novellairodalmának XX. századi termését. Hibátlanul.

Florin Lazarescu regénye (Mennyből a küldött) a frankfurti könyvvásáron második helyezést ért el a legjobb közép-európai könyv kategóriájában. Tőle kérte számon egyszer egy felháborodott svájci olvasó: hogyan lehetett boldog gyermekkora a sötét román diktatúrában?! Erre Lazarescu fogadást ajánlott: ha a svájci elmesél öt örömteli történetet a gyermekkorából, akkor ő is elmesél ötöt. A nyugati olvasó kettő után föladta, és csalódottan hallgatta, hogy a kelet-európai regényíró legalább harmincat tudott volna felidézni. Hiszen a boldogság nem rendszerfüggő, tette hozzá mosolyogva a román író.

Nem meglepő, hogy a viccet a magyar olvasók tolmács nélkül is értették.

Filip Florain