Van olyan, hogy válságkommunikáció?

Szántó Péter

- Van egy előfeltétele: a válságban lévőnek fel kell ismernie, hogy abban van, és akarnia kell róla kommunikálni. Amit a teljes magyar politikai osztály képviselt az elmúlt hónapokban a válság ignorálásán keresztül, nem más, mint vádirat önmaga ellen. A kormányfőlemondó és -jelölő ámokfutás és az ellenzéki áriázás is csak erősítette azt a korábban kialakult képet, ami a politikusainkat egy, a hatalom megtartásának és megszerzésének mindent alárendelő játszma résztvevőiként festi le.

- Ez a kép él külföldön is?

- Sajnos. Külföldi cikkek időnként Európa beteg emberének írnak le bennünket, vagy például - égett az arcom -, egy cikk alapján nyugati kollégám azt kérdezte, tényleg fegyveres polgárháború lesz-e hamarosan nálunk.

- A nemzeti csúcs összehívása, a válság elismerése és a köztudatba való beépítése, a nehéz időkre való verbális felkészítés nem elég?

- Belföldre létezik a kommunikáció - néha inkább propaganda -, bár a kormányzat válságkommunikációjában nem látok egységességet. Ad-hoc intézkedések, rögtönzések, helyzetekre adott válaszok jellemezték, és a hetente esedékes, megszámlálhatatlan újabb program, hogy mást ne mondjak. Nem látom a folyamatos stratégiát a tettek, mondatok és események mögött.

- És a Fidesz?

- Az ő kommunikációjuknak két hangsúlyos irányvonalát látni. Egyrészt, ha bármilyen, a kormányzathoz köthető hír megjelenik, 15 percen belül biztosan kiállnak a szóvivők, és a sárga földig lealázzák a kormányt. A Fidesz stratégiájának másik pillére a sejtelmes, mély hallgatás. Saját elképzeléseit, válságkezelő intézkedéseit semmilyen módon nem kommunikálja.

- Ezt meddig folytathatja?

- Szerintem az egy év múlva esedékes választásokig.

- Nem inog meg a bizonytalan szavazók bizalma egy pártban, amely nem mond semmit arról, hogy pontosan mit fog csinálni?

- Nem. A 2006-os választásokat pontosan így nyerte meg az MSZP-SZDSZ, ezt ne felejtsük el. Megfigyelt tény, hogy a két választás félidejében a pártok között mért rendkívül nagy különbség a választásokig jelentősen csökken. De a jelen helyzetben ez nem lesz olyan mértékű, ami miatt a Fidesznek félnie kellene a vereségtől, és új stílust kezdenie, csak mert szakmailag nekem vagy önnek nem tetszik a kommunikációja.

- Hány évbe telik, amíg a ránk ragasztott előítéleteket le tudjuk rázni magunkról?

- Az a szép a politikában, hogy rendkívül gyorsan változik. Nem hinném, hogy új irányokkal és eszközökkel belátható időn belül ne tudnánk magunk mögött hagyni ezt a rossz hangulatot. Ha Bajnai és programja néhány hónappal előbb jön, lehet, hogy enyhült volna a népi depresszió, mert éveken át rettegtünk az "oltástól", most meg túl leszünk rajta. De lehet, hogy már későn jön a csomag.

- A körülöttünk lévő országok nálunk jobban kommunikálnak kifelé?

- A szlovákok ugyanolyan alacsony hatásfokkal és alacsony színvonalon, mint mi, de jobbak a gazdasági eredményeik és ezt Európa fejlettebb része elismeréssel honorálja. A csehek egy kicsit jobbak, amit mutat, hogy az EU elnökségét ellátva sem okozott súlyos presztízsveszteséget a kormányválságuk. A lengyelek is túl vannak saját páros rémálmukon, amit Kaczinskyék jelentettek, és már őket is elfogadják. Románia kommunikációja pedig irigylésre méltó, miközben ott is vannak hajmeresztő ügyek.

- Vállalati PR területén is ilyen rosszul szerepelünk?

- Nem, sőt. A magyar PR elismerten fejlett, és például amerikai kollégáink bizonyos szempontból irigyelnek is bennünket. Náluk a PR nem túl jelentős marketingfunkció, mi itthon viszont vezérigazgatói, igazgatói szinten tudunk együttműködni ügyfeleinkkel, ami nem csak szakmai megbecsülést mutat, hanem annak felismerését is, hogy a magas szintű stratégiaalkotás jobb eredményt hoz.

- Létezik a magyar PR-nak sikerterméke az elmúlt néhány évben?

- Azt hiszem az OMV-nek a Mol irányába tett felvásárlási kísérletére adott kommunikációs válasz kifogástalan volt, és rendkívül büszke vagyok rá, hogy ebben közreműködhettünk. Ki kell azonban emelnem, hogy amellett, hogy a Mol vezetősége nagyon profin kezelte a helyzetet, a nagypolitika párt-függetlenül, egységesen állt ki a magyar vállalat mellett! Ebből is látszik micsoda különbséget jelent egy olyan politikai közeg, egy olyan ország, amelyben az egy irányba húzás a jellemző. Hogy ne csak saját példát mondjak: nagyon tetszett a Budapest Airport kommunikációja a sztrájk idején. A Noguchi sikerterméke a válságkommunikáció, és most is elég sok vállalat keres meg bennünket. Általánosságban viszont tény, hogy az a jó válságkommunikáció, amiről az emberek nem hallanak, így ezekről az aktuális sikerekről én is inkább hallgatok.