Boldogságdarabok
- Maga jött a CNN-től? Akkor üljön oda a sarokba - kiabálja bottal a kezében egy kalapos, bajszos, parasztinges ember a Marczibányi tér tömött előadótermében. Mintha a Magyar népmesékből lépett volna elő, bár az egyszeri gazdánál jóval mérgesebb: egyenként szidja le a sutyiban kávézókat, a fényképezőgépet emelgetőket és a későn jövőket. Ha az V. Gyermekszínházi Szemle beharangozójára a Pilári Gábort jól ismerő rendezőkön, színészeken, pedagógusokon és újságírókon kívül más is betévedt, cipői orrát bizonyára szorosan egymás mellé igazította, és önkéntelenül kihúzta magát, ahogy pár évvel korábban, az iskolaudvari ünnepélyeken tette. A sokszoros díjnyertes utazó társulat, a MárkusZínház ellenállhatatlan humorú ceremóniamesterének zsörtölődésein viszont a hallgatóság legnagyobb része sikongva nevet, amint Pilári vásári "táblakép-mutogatós" komédiává vidámítja a sajtótájékoztatót.
A május 6-án kezdődő szemle leendő zsűritagjai a kikapós parasztlány, bizonyos Káposzta Sári, valamint testfelépítésükre büszke kérői: Hucul Vendel és Gulyás Miska évődései közepette tűnnek föl - a táblára függesztett fényképeken. Egy Háy János nevű "stukkeres betyár" például munkaköréhez kevéssé illeszkedő kalapban, a másik haramia, nevezett Sándor L. Pista rejtőzködő fekete bajuszban, de a szemle fővédnökségét vállaló Takács Katit is csak babos kendője lehámozását követően ismerjük föl. S hogy mire ez az egész "bandzeráj"? - teszi föl a kérdést a mese végén a furkós botjával mutogató vándorkomédiás. Érzékeltetni a szemle iránt érdeklődőkkel, hogy valóban friss szelek fújnak a hazai gyerekszínjátszásban. És ahogy egy tájékoztatónak sem kell okosságtól-unalomtól csontra száradnia, úgy a színházaknak, sőt az őket választó szülőknek és pedagógusoknak sem muszáj beérniük a legolcsóbb színpadi bóvlival.
Az idei fesztiválra válogató rendező, Tóth Miklós az elmúlt évad több mint száz előadását nézte végig, hogy kiválasszon közülük huszonkettőt. Szívesen vette a bátor próbálkozásokat, de nem zárkózott el az egyébként már unásig ismert klasszikus mesék földolgozásaitól sem. Ugyanis hiszi, hogy nem az a lényeg, mit vesz elő egy társulat, hanem az, hogy kikből áll a csapat, és miként nyúlnak a nyersanyaghoz. Így jó szívvel ajánlja például a debreceni Vojtina Bábszínház Kisgömböcét, A rút kiskacsát a kecskemétiektől vagy a pécsi Bóbita Bábszínház adaptációját, A 3 kismalac és a farkasokat.
A produkciók a 3 és 18 év közötti korosztálynak szólnak, közülük a legkisebbek kedvéért többek között a veszprémi Pöttöm Panna, a budapesti Tintaló Társulás Zsiga föstő fest című előadása és a Ziránó Színháztól a Pulcinella kertészkedik került a programba. A kamaszokat meglehetősen komoly témákkal, például az identitás-boncolgató Fivérekkel szólítja meg a szadai Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, a tatabányaiak Peer Krisztián Szorongás Orfeumával érkeznek, a fővárosi Föld Színház pedig a Világ Bölcsében cigány mesét, Pilinszky-verssel és zen buddhista tanmesével barátkoztat.
- Nyilvánvaló, hogy nem lesz minden gyerekből művész - halljuk a szemlebeharangozó zárszavát Vekerdy Tamástól, a közelgő fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik résztvevőjétől. - De mindennél fontosabb, hogy legfogékonyabb éveiben a művészet közelében legyen. Akárhány pszichológiai vizsgálatsorozat zárul ugyanis, mindegyik ugyanarra az eredményre jut. Az iskolaévekben fejünkbe plántált tudás csekély ígéret későbbi boldogulásunkra. Érzelmi intelligenciánk viszont, amely ennek kulcsa lehet, kevés helyen finomítható hatékonyabban, mint a valóban gyerekközpontú gyerekszínházban.
