A bokszban a győztest is megverik
- "Komor tehetség volt. Az utolsó évtizedek honi színházművészetének legeredetibb alakja" - írta Gaál Erzsiről, a több mint tíz éve váratlanul elhunyt színész-rendezőről MGP. Ön hívta Nyíregyházára, majd a József Attilába Gaált, akinek első angyalföldi rendezése az Éjjeli menedékhely volt, az első nagyszínpadi munkája Az öreg hölgy látogatása lett volna. Most pont ezzel a két darabbal ért el szakmai sikert a József Attila. Lát ebben sorsszerűséget?
- Mindenben van sorsszerűség. Fontos a szakmai meggondolás, a folytonosság, az összefüggés. Tulajdonképpen két kultúra él bennem: a klaszszikus iránti vonzódás, nem véletlenül kezdtem a pályám a Nemzetiben, és az újdonságok iránti izgatott figyelem, tíz évet töltöttem a Tháliában. Ezután jött Nyíregyháza, ahol remek társulatot tudtunk szervezni. Dosztojevszkijtől az Ördögöket játszottuk, kerestünk egy beugró színészt. Gaál Erzsit ajánlották. Elhívtam, de nem tett rám különös benyomást éles hangja, furcsa arca. Mégis volt benne titok, amitől érdekessé vált, ezért leszerződtettem. Első profi rendezését, a Temetést is nálunk csinálta. Mikor a József Attila Színház igazgatója lettem, újra hívtam. Másfajta közönségréteget hozott be, és azt akartam, ott legyen a közelemben. Remek előadásai mentek a stúdióban, de a nagyszínpadon is rendezni szeretett volna. Mondtam, várjuk meg a megfelelő pillanatot, a darabot és azt, hogy a társulat megérjen rá. Az öreg hölgy látogatását ajánlottam. Ez már nem készült el.
- Volt abban tudatosság, hogy Gaál Erzsi egykori élettársát, a szintén hagyománytörő rendezőt, Zsótér Sándort kérte erre az előadásra?
- Bár nem rendezett itt Zsótér, Erzsin keresztül spirituális kapcsolata volt a színházzal. Bevallom, úgy gondoltam, a végzetes sorsfordulatot, a rendezőnő halálát így lezárhatjuk.
- Miért kellett erre ennyit várni?
- Jobb lett volna hamarabb, hajlamos vagyok a dolgokról lekésni, az óvatosságról történelmi tapasztalataim vannak. Bizonyára megvan a jelentősége és a haszna is annak, hogy Az öreg hölgy most jött létre. A színészeket rendkívül inspirálta, és a premieren Zsótér azon hüledezett: még sosem volt ekkora sikere. Az Éjjeli menedékhely más történet. Érdekelt, szerettem nézni Horváth Csaba előadásait. Ez a vonal folytatandó, mindketten vissza is jönnek jövőre.
- A József Attila Színházban az elmúlt húsz évben túltengett a bulvár. Új utakat kereső rendező ritkán járt errefelé. Mitől most a változás?
- Irritál az ország szellemi, kulturális sivársága. Ehhez a rothadáshoz a színházak nem asszisztálhatnak. Két éve azt éreztem, itt is új periódusnak kell kezdődnie.
- Csak két éve érzi ezt?
- Érlelődött bennem egy ideje. Nyitottabb színházat szeretnék, több gondolatot. Tavaly Gyáni Gábor történész tartott előadás-sorozatot a Magyar hisztéria természete és okai címmel. Szó volt például traumatikus múltunkról, a diktatúrák hagyatékáról, a nemzet, nép és polgár fogalmak összefüggéséről. Az idén ezt Ormos Mária történész folytatta a Mi XX. századunk című sorozatával. Ahhoz, hogy megértsük Magyarországot és önmagunkat, tudnunk kell, mi minden történt ebben az országban. Ezért fontos, hogy egy olyan nagyszerű történész, mint Ormos, összefoglalja a kiegyezéstől máig tartó időszakot. Erős közönségizgató hatása van ennek a szériánknak. De nem volt mindig így a József Attila történetében. 1990-ben, mikor idejöttem, sokkolt, hogy kétszáz néző kuksolt hatszáz helyen. Hogy megtöltsem a többi négyszázat, eltartott egy ideig. Bár csempésztünk a műsorba klasszikusokat, ez mégis szórakoztató darabokkal sikerült. A József Attila Színház ereje, hogy 53 éve működik. Állítólag a bokszbírók Nürnbergben évente titokban összeülnek, és felállítják a bokszolók valós ranglistáját. Mondván: a lobbi ezt úgysem engedi a ringben. Mi, szakemberek, tudjuk magunkról, ki mit ér.
- És ön rendezőként hol látja szerepét ebben a nyitottabb színházban?
- Meg tudom találni azoknál az előadásoknál, amelyeket tapasztalatomnál fogva szakszerűen megcsinálok, és szüksége van rájuk a repertoárnak. Amikor Szegeden főrendező lettem, rádöbbentem, addig csak a saját rendezéseim érdekeltek. Onnantól már a kollégáké is. Ez egy folyamat, és alkati kérdés. Azt sajnálom, hogy az osztályfőnököm, Marton Endre nem élte meg, hogy bírom a gyűrődést, a küzdelmet. Azt hiszem, Papp Laci mondta: a boksz olyan sport, ahol a győztest is megverik.
