- Nemrég kaptam egy hivatalos értesítést Amerikából, amely szerint "a Benkó Dixieland Band a Kepler űrszonda külső felületére erősítve hirdeti a kultúrát" - mondja Benkó Sándor, az együttes alapítója és vezetője. Az értesítéshez mellékelt fotón a szonda látható, amelynek külső felületére erősítettek egy lemezt az együttes nevével - ez persze nem lejátszható hanghordozó.

Benkó Sándor korábban semmilyen hírt nem kapott, utólag derítette ki, hogyan is kerülhetett fel az együttes neve a szondára: a NASA egyik munkatársa, Steve Mery több kollégájával együtt nagy rajongója a Benkó Dixieland Bandnak. 1982-ben ugyanis, amikor megnyerték a Sacramento Jazz Jubilee-t, az együttes tagjait meghívták egy légibázisra, ahol a NASA több munkatársa megismerte és megszerette a zenéjüket. - Így talán nem olyan meglepő, hogy eszükbe jutott az együttes, és a nevünk felkerült a szondára - véli Benkó.

Az eset nem példa nélküli, az emberiség bő harminc éve próbálkozik azzal, hogy a földi kultúrát "megmutassa" a világűrnek. Horvai Ferenc, a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa szerint a leghíresebb ilyen próbálkozás az 1977-ben fellőtt Voyager 1 és 2, amelyek többek között egy-egy aranyozott hanglemezt vittek magukkal az űrbe. Rajtuk 35-féle hang hallható a mennydörgéstől, a lépések zajától a szívdobogáson, a gyerekgügyögésen át madarak, bálnák hangjáig. 55 nyelven, a világnyelvek mellett holt nyelveken is, például akkádul vagy a wu nevű kínai dialektusban hangzik el rövid üzenet, amely magyarul a következő: Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen.

A lemezeken lévő 115 fotó igyekszik bemutatni az emberi civilizáció sokszínűségét: látható rajtuk kémiai képlet, anatómiai rajz, hegedű és kotta, de vannak köztük tájképek, portrék és állatok, növények vagy épp neves épületek, mint a Tádzs Mahal vagy a sydney-i operaház fotói is. 27 zeneműből is szerepel részlet: Mozart, Bach, Beethoven szerzeményei mellett hallható például gamelánzene, navajo, zairei, szenegáli, ausztráliai, perui népzene, gregorián dallam, de Louis Armstrong Melancholy Bluesa is. A "csomag" természetesen tartalmaz információkat például arra vonatkozóan is, hogyan kell dekódolni a hang- és a képüzeneteket, megfejteni, mikor és honnan indult a szonda (http://voyager.jpl.nasa.gov).

Időnként különleges "rakományt" is visznek a szondák: az 1999-ben indított Lunar Prospector egy geológus hamvait vitte magával, aki, bár két Apollo-küldetésre is kiválasztották, mégsem tudott kijutni az űrbe - a Holdon vizet találó szonda küldetése végeztével becsapódott, így szórva szét a tudós hamvait az égitesten.

A napjainkban fellőtt műholdakon általában van valamilyen adathordozó, amelyen többnyire nevek szerepelnek. Ennek előzménye, hogy korábban a szondákon mindig voltak "felségjelvények", vagyis a fellövő ország zászlaja, ma pedig így szeretnék felkelteni az érdeklődést a projektek iránt. Ha például egy cég támogatja a szonda megépítését, akkor kérheti, hogy a nevét vigye magával az űrbe. Sőt, ma már bárki regisztrálhat az interneten, és ha szerencséje van, az ő neve is felkerül arra az adathordozóra, amelyet a legközelebbi szonda magával visz a világűrbe.

Benkóék egyszer fent, egyszer lent...