Az idén hatvanesztendős, nyughatatlan frank clown beszámolója a World Trade Center ikertornyai közötti, kriminális drótkötéltáncáról másfél tucat kiadó érdeklődését nem keltette föl - a művet franciáról angolra lefordító Paul Auster közbenjárásáig. Még inkább: (2001.) szeptember 11-ig. Mert a New Yorkban élő akcionista mutatványos - fényképekkel, (terv)rajzokkal tarkított - írása 9/11-et követően másképpen szól(t). Csakhogy az önmagát narcisztikus, infantilis, kegyetlen, önző, küldetéstudatos zsarnoknak mutató, megátalkodott manipulátor immár piacképes munkája nem a lerombolt WTC-hez intézett píár-himnusz. Hanem fölemelő és gyermekien kíméletlen, sokakban visszatetszést keltő vallomás a Művész(et) természetéről.

A szervezett oktatás hagyományos formái iránt közönyös, míg a zárfeltörés, az orosz nyelv, a matadorok világa, a sakk és a zsebmetszés területén pallérozott enfant terrible 1968-ban egy újságcikkből értesült: hamarosan két, 110 emeletes toronyépület ágaskodik gőgösen az amerikai metropolis fölött. 1974 januárjában, néhány bemelegítő gyakorlatot követően (Notre-Dame, sydney-i Kikötőhíd) elszánt emberünk a helyszínre utazott. Majd hét hónapig tartó, ördögi mesterkedés után elkövette hideglelős, elragadóan "értelmetlen", költői, már-már szakrális tettét. A démoni férfiú egyedül volt a 412 méter magasban, védő- és szociális háló nélkül; de ahhoz, hogy az észak-déli tornyok között (többször is) átkelhessen, áldozatos, önfeladó bűntársak kellettek. Öten voltak. Az "árulók" ketten. Petit úgy rangsorolja egykori, nemzetközi kapcsolatait, hogy ki mennyire volt makacsul vele, és ki fordult ellene. Az angol James Marsh Oscar-díjas doku-játékfilmjéből (a májusban mozikba kerülő Ember a magasban) azonban kiderül: a hívek és a júdások ugyanarra a sorsra jutottak. Míg előbbiek máig összeroskadnak a múltidézés súlya alatt, rajtuk túljutottak, továbbléptek. Osztályrészük a koszorútlan feledés. "A mór megtette kötelességét, a mór mehet."

Egyik, "gyakorlatias" esztéta ismerősöm azon hőbörgött, mi is ejtette rabul ezeket az el-elrévedő, kiebrudalt, közelképekben könnyező balfácánokat? Hiszen - érvelt - héroszuk mégsem a HIV vírus ellenszérumát fedezte föl. Edward Young poétával kérdem: "Hát csak az értelmet keresztelték meg, s a szenvedélyek pogányok lennének?" Remélhető, azok, akik elolvassák e vérfagyasztó, burleszkszerű, komikus, szikrázóan szellemes összeesküvés-történetet, új színben látják az élet dolgait. Ám azokat, akikben csillapíthatatlan vonzalom ébred a középületek iránt, óvom a különc pályamódosítástól.

Philippe Petit: Felhőkkel táncoló,

Partvonal, 248 oldal, 3500 forint